Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Mivel már egyszer kézműveskedtünk, ezért most az imádkozást választottuk. Az imában próbáltunk egymásra figyelni, illetve a másikért is imádkozni.Valamint imádkoztunk gyermekeink egészségéért is ebben a betegségekkel tűzdelt időszakban.
Egy hétig minden este közösen imádkozunk egymásért, a házasságunkért, a kapcsolatunkért. A képen szereplő imát mondjuk el. Jó lenne ezt állandó szokásunkká bevezetni.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A barlang nem a mi világunk, inkább a napsütés és a séta. A leggyakoribb útvonalunk a lakás és a kert közötti, kutyával. Ilyenkor általában "véletlenül" egy kis kertészkedés is történik. De a nagy beszélgetésekhez nagy útvonalak illenek. A vár, a Séd völgy, vagy egy balatonparti séta szuper a hosszabb beszélgetésekhez. Az idén januárban már mindhárom megvolt, és most is süt a nap, úgyhogy ha ezt a szöveget megírtuk, utána irány egy cukrászda, kizárólag a fogyókúra kedvéért. Fiatal jegyespárként a természetes közege a randevúknak a közös séta volt, abba se bírtuk hagyni a beszélgetést, egymás megismerését. Mostanában a humor is fontossá vált, segít feldolgozni a nehézségeket.
Az egyik kedvenc helyünkre Tihanyba mentünk el. Azon belül is a belső tónál kezdtünk. Egy óvatos csúszkálás után sétáltunk egy kicsit, majd elindultunk barlang vadászatra. De csak visszhangot találtunk. Lehet rossz irányba indultunk. :) A lényeg, hogy kettesben voltunk és jól éreztük magunkat.
Kipróbáltuk, hogyan lehet babakocsit tolva kézenfogva sétálni... Először úgy próbáltuk, hogy mindketten egy kézzel toltuk, a másikkal meg a párunk kezét fogtuk. Működött, de kényelmetlen volt. Úgyhogy maradt az, hogy egyikünk tolja, a másik pedig ráteszi a kezét az övére. Tudtunk beszélgetni, annak ellenére, hogy a lányunk is velünk volt. Szép vasárnap esti sétánk volt, miközben átbeszéltük, hogy mi jut eszünkbe a barlangról, és hogy mik foglalkoztatnak mostanában. Köszönjük!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Tegnap kerítettünk sort egymás jó tulajdonságainak számba vételére! Jó sok tulajdonság közül választhattunk, nem is volt mindig egyszerű végiggondolni, hogy valójában melyik igaz a párunkra! Jó volt megajándékozni egymást az őszinte elismerésünkkel.
Mi kinyomtattuk és egymás előtt töltöttük ki a kérdéseket. Nagyon nehéz volt a tulajdonságok közül választani, mert olyan sok jó illik egyikünk szerint a másikra és viszont. Nekem az nagyon fontos, hogy a férjem nagyon támogató. Nagyon nehéz hivatásom van, aminek alárendeltem az életem. Ez nehéz a társnak. A férjem azt jelölte meg legfontosabbnak, hogy melegszívű, érzékeny ember vagyok. Őt lenyűgözi, hogy senkit nem hagyok törődés nélkül. Végül azon is elcsodálkoztunk, hogy mindketten bejelöltük egyszerre ugyanazt, a megbízhatót és a hűségeset. És persze rém fontos közös bennünk a jókedv és a humor, a jó kedély.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A Mécs honlap alapján elmélkedtünk el, milyen jó, hogy mi azon házaspárok táborába tartozunk, akiknek egyre boldogabb a házassága. A bizalmat, hogy ez 20-30 év múlva is így lesz, valamint a közös tevékenységeket, célokat érezzük legfontosabb belső generátoroknak. A közös tevékenységnek nekünk nem muszáj szórakozásnak lennie. Sokszor egy régóta halogatott házimunka közös elvégzése is akkora elégedettséggel tud bennünket eltölteni, hogy napokig két méterrel a föld fölött járunk. A kép, amit feltöltöttünk, a veszprémi Méhes utcában készült. Az Ó-Kovács házaspáros este óta készültünk elmenni ide. A Mécs honlap pedig a közös sétát is célul tűzte ki.
A Mécs feladatot választottuk. A kérdések megválaszolása során beszélgettünk érzéseinkről, gondolatainkról, és az előttünk álló feladatainkról.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Kirándultunk az esőben és a ködben, latyakban és sárban. Jót beszélgettünk minden körülmény ellenére. A kilátót, ahova mentünk időközben elbontották, de úgysem láttunk volna semmit a hatalmas a köd miatt. Ilyen a kilátás, a jövőt sűrű homály fedi.
A férjem régóta tartó betegsége miatt csak reménykedtünk, hogy el tudunk menni egy kirándulásra, de ez sajnos most hosszú ideig nem lehetséges. Az én drága férjem december 17-én stroke-ot kapott a munkahelyén, a gyors ellátásnak köszönhetően másnap már felállt. Viszont kiderült, hogy ezt szívbillentyű-gyulladás okozta. Hat hétig biztos nem jöhet haza, és műteni kell, nem tudjuk, mennyit kell várni, a kimenetele halálos is lehet. Azóta csak sírunk, ő bent, mi kint. Ma reggel sutyiban találkoztunk a mentőbeállónál, és megölelgettük egymást, valószínűleg hosszú időre kell töltekeznünk ebből. Szörnyű ez a reménytelenség, kiszolgáltatottság, elveszettnek érezzük magunkat.
Nagyon megörültem az első feladatnak! Korábban sosem jártam kilátóknál, nem láttam értelmét az egésznek: sok ember, fa tákolmány, sok lépcső és iszonyat szél. Mikor az első gyerekünket vártuk, a szülés előtti napokban behoztuk a lemaradásunkt, a közelben lévő kilátókat mind megmásztam, hátha elindul a kisfiam kifelé. Azóta ő már 8 éves, de a kilátózás megmaradt családi hagyományként. Most az eplényi kilátót vettük célba és közben nosztalgiáztunk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ebben nem voltak meglepetések, inkább a létszám korlátozás korlátozott minket. Nehezen indult, de utána ömlött belőlünk, hogy ki mit nem szeret itthon tenni-venni, a ház körül csinálni. A feladatok átbeszélése nem hozott újdonságot, de voltak meglepő tételek. A nem-szeretem dolgokból szerencsére már több dolgot átvettünk egymástól, ami kis büszkeséggel töltött el - megy ez a munkamegosztás!
A "nemszeretem" feladatokkal úgy voltunk, hogy mindkettőnk erőteljesen tudni vélte a maga és a másik listáját is. Az írott emlék hagyása az csak nekem erős oldalam, ezért halogattuk is a feladatot. De végül egymás mellé tettük a két listát, ahol majdnem teljes volt a konszenzus, azaz az ezzel kapcsolatos feltételezéseink beigazolódtak. Már régóta bevett gyakorlat, hogy mindkettőnk elvégzi azt, amit a másik utál. Az egy komoly kérdés, mit kezdjünk azokkal a feladatokkal, amit mindkettőnk utál - hát ezt általában valamelyikünk magára szokta vállalni a másik iránti szeretetből.
Köszönjük a feladatot, mert - meglepetésünkre - tényleg kiderültek nem várt dolgok, melyekre odafigyelve mindketten csak nyerhetünk! (Egyikünk ezentúl sokkal többet fog vécét pucolni, másikunk pedig kiteregetett ruhát leszedni...:)
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A Bakonyban voltunk ismerősöket látogatni, ekkor jött az ötlet, mivel időnk még volt így egy kis kirándulást tettünk az Eplényi sípályánál, élveztük havat, és örültünk egymásnak, illetve az ismerősöknek.
Január 6-án és 7-én kerékpártúrára mentünk Balatonalmádiból Alsóörsre. Gyönyörű napsütésben, tavaszi melegben róttuk a kilométereket, meg- megállva a számunkra nagyon kedves helyeken. Felidéztük 40 évvel ezelőtti kezdeteket. Közös életünk első állomása Alsóörs volt.
Vízkereszt napjára nagyon jó programnak ígérkezett az első feladat teljesítése, ráadásul gyönyörű időt is kaptunk hozzá, így belevágtunk a túrába. Picit megfázósak vagyunk, így egy rövidebb sétát terveztünk a környéken. Zalahalápon lakunk, én az esküvő után költöztem ide (másfél éve házasodtunk), így még nem annyira ismertem a környéket, úgyhogy nem mentünk messzire, megnéztük, mi van a Haláp-hegy túloldalán. Másfél órás séta volt, gyönyörű tájakkal. Mivel az útvonal majdnem pontosan kör alakú volt, nem fordultunk meg sehol, én néha nem igazán tudtam, hogy most vajon a hegynek melyik részén járunk. Végül gond nélkül hazaértünk, és szép élményekkel gazdagodtunk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A Gannán töltött hétvége csodálatos volt. Valódi áldásként, ajándékként éltük meg az ott töltött napokat. A ház, a környezet, a falu gyönyörű! Az apartmanok barátságosak, otthonosak, rendezettek és nagyon tiszták, mindennel ellátva, amire csak szükség lehet.
A vendéglátóink kedvesek, közvetlenek és rendkívül rugalmasak voltak. Attila jóvoltából az Eszterházy Mauzóleum és a falu történetébe is bepillantást nyerhettünk, igazán érdekes és élvezetes idegenvezetés volt!
Bárkinek csak ajánlani tudom a Bokréta Vendégházat! Remélem, hogy hamarosan újra a vendégeik lehetünk! Még egyszer köszönjük a lehetőséget! Isten áldását kívánjuk életükre, munkájukra!
"Élmény-fotózkodás" címet adnám annak az egy órának, amit Molnár Adrien műtermében tölthettünk a Rendhagyó Randevúk tombola fődíjaként. Hatalmas élmény és klassz ajándék volt számunkra hatodmagammal egy profi, jól megszervezett, melegszívű, ötletgazdag fotós kezei között fotózkodni. Azonnal felkerültek a nappalinkba a remek képek. Köszönjük Adrien munkáját, nyitottságát, rugalmasságát és profi szaktudását, amit minden nála készült képünk tükröz.
Hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy időt szánt az ajándékfotózásra és sok csodás képpel lehettünk gazdagabbak általa. "Aki mást felüdít, maga is felüdülés."