Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Kipróbáltuk, hogyan lehet babakocsit tolva kézenfogva sétálni... Először úgy próbáltuk, hogy mindketten egy kézzel toltuk, a másikkal meg a párunk kezét fogtuk. Működött, de kényelmetlen volt. Úgyhogy maradt az, hogy egyikünk tolja, a másik pedig ráteszi a kezét az övére. Tudtunk beszélgetni, annak ellenére, hogy a lányunk is velünk volt. Szép vasárnap esti sétánk volt, miközben átbeszéltük, hogy mi jut eszünkbe a barlangról, és hogy mik foglalkoztatnak mostanában. Köszönjük!
A barlang nem a mi világunk, inkább a napsütés és a séta. A leggyakoribb útvonalunk a lakás és a kert közötti, kutyával. Ilyenkor általában "véletlenül" egy kis kertészkedés is történik. De a nagy beszélgetésekhez nagy útvonalak illenek. A vár, a Séd völgy, vagy egy balatonparti séta szuper a hosszabb beszélgetésekhez. Az idén januárban már mindhárom megvolt, és most is süt a nap, úgyhogy ha ezt a szöveget megírtuk, utána irány egy cukrászda, kizárólag a fogyókúra kedvéért. Fiatal jegyespárként a természetes közege a randevúknak a közös séta volt, abba se bírtuk hagyni a beszélgetést, egymás megismerését. Mostanában a humor is fontossá vált, segít feldolgozni a nehézségeket.
Az egyik kedvenc helyünkre Tihanyba mentünk el. Azon belül is a belső tónál kezdtünk. Egy óvatos csúszkálás után sétáltunk egy kicsit, majd elindultunk barlang vadászatra. De csak visszhangot találtunk. Lehet rossz irányba indultunk. :) A lényeg, hogy kettesben voltunk és jól éreztük magunkat.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Nagyon elgondolkodtatóak azok a kérdések, hogy milyen gondokat hidaltunk át, milyen problémákkal küzdöttünk meg közösen, mi köt össze bennünket. Épp ezekről beszéltünk múlt héten a kisfilm készítése során. Volt szó arról, hogy melyek voltak a nehezebb időszakok, például a munkába való visszatérés a kisgyerekes évek után, mi volt a legkomolyabb próbatétel, hát az kétségtelenül a közösen hordozott betegség és a vele járó kényszerű egyedüllét és bizonytalanság mindkettőnknek. Összekötni az Istentől kapott szeretet köt össze minket, annak a tudata, hogy Ő megtart bennünket, velünk van mindig. Nagy erőt jelentenek a barátaink, az ő imáik is.
Elsétáltunk a kertünk végében található erdőbe, egy kis patak feletti hídhoz. Sokszor járunk erre.Sokszor átmegyünk ezen a hídon. Nekünk nagyon nagy feladat volt áthidalni azt a nehézséget hogy az első házasságomból származó kislányom nagyon nehezen fogadta el a férjemet. Nagyon lázadozott ellene, nagyon sok borsot tört az orra alá. Nekünk ez nagyon nagy nehézség volt. Nagy türelemmel és sok apró ötletes megoldással, nagy szeretettel, de megoldottuk. Nekünk az Anna igen nagy akadály volt. De 20 év után ma a férjemet hívja Apának, a férjemtől kérték ki a kezét feleségnek és a férjem fogja oltárhoz vezetni.
Mi a sétát választottuk . Ez a híd számunkra fontos hely, a közelben volt a kezdeti időnkben randevúnk. Itt sok mindent átbeszéltük anno. Most pedig nosztalgiázunk egy kicsit.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A Mécs honlap alapján elmélkedtünk el, milyen jó, hogy mi azon házaspárok táborába tartozunk, akiknek egyre boldogabb a házassága. A bizalmat, hogy ez 20-30 év múlva is így lesz, valamint a közös tevékenységeket, célokat érezzük legfontosabb belső generátoroknak. A közös tevékenységnek nekünk nem muszáj szórakozásnak lennie. Sokszor egy régóta halogatott házimunka közös elvégzése is akkora elégedettséggel tud bennünket eltölteni, hogy napokig két méterrel a föld fölött járunk. A kép, amit feltöltöttünk, a veszprémi Méhes utcában készült. Az Ó-Kovács házaspáros este óta készültünk elmenni ide. A Mécs honlap pedig a közös sétát is célul tűzte ki.
A Mécs feladatot választottuk. A kérdések megválaszolása során beszélgettünk érzéseinkről, gondolatainkról, és az előttünk álló feladatainkról.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Csupasz hát - vicces név. Nem hozzáérintettünk, hanem írtunk egymás hátára. Sajnos mindketten csikisek vagyunk, és mivel a gyerekek közben aludtak, csak rövid ideig bírtuk halk kuncogásban a játékot.
Sok ötletet összeírtunk, hol tudnánk (vagy kellene) szépíteni a lakásunkon - a villanykörte cseréjétől a kifestésig. Randevús megvalósításhoz a skála közepéről választottunk, így elkészült egy ideiglenes palántázó mini-konyhakert paradicsom- és fűszernövénymagokkal. A sajátos installációra mindig jó lesz rápillantanunk a tavasz berobbanásáig. :) (A villanykörte-projektben később várható áttörés.)
A hálószobai képkeretbe raktunk képeket, idén tavasszal lenne negyedik éve, hogy felraktuk, és üresen állt. Időszerű volt már, hogy képek is kerüljenek bele. Így azért jobb, szebb!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ezen a feladaton jót nevettünk! Történetet találtunk ki 5-5 kép alapján, méghozzá úgy, hogy egymás számára választottunk képeket. Két nagyon vicces történet született, jó volt kicsit megdolgoztatni a képzeletünket, miközben a közös képeinket nézegettük.
A férjem szekrényét raktuk rendben. Nekem régi problémám hogy nehezen szelektálja a régi, nem hordott ruháit. Neki az a problémája, hogy mindent kidobok. Mondtam ami nagyon homeless azt ki is dobom. Van egy lila pulcsi amit nagyon imád. Ezt nem mertem soha kidobni. De most nagyon szépen megkérte, hogy ezt hagyjam. Végre megértettem ez a lila pulcsi azért fontos, mert az az ő döntése. A pulcsi marad. A szekrény tetejéről is sikerült minden lomot lepakolni. Ezt a férjem maga kezdeményezte. Most kicsit szomorúak voltunk, mert az a lomtalanítás mindig az elmúlást idézi nekünk. Megígértük egymásnak, hogy mi akkor is egymás mellett leszünk.
Köszönjük ezt a feladatot is, jól szórakoztunk! Szerencsére az angyalok egy teli fényképalbumot hoztak a fa alá, így a képválogatással nem volt sok gondunk, hamar neki is láthattunk a mese-építéshez. A fordulatos történet során először még egy védőmaszk állt a végzetes csók útjában, melynek elcsattanása után a pár őzpárrá változott. A varázs alól csak a királyi tortájába sütött gyémántgyűrű megtalálása által szabadulhattak ki...
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Egy csendes estét választottunk, pár korty itallal és a kiválasztott idézetekkel megspékelve. Találtunk néhány régi gyöngyszemet és néhány igen elgondolkodtató mondatot is. Kisebb érzelmi hullámvasutaztunk: vidámság, meghatottság, szomorúság és öröm rohant át rajtunk. Megéltük. Köszönjük a feladatot.
Tegnap este előszedtük a fényképalbumokat és belevetettük magunkat a képnézegetésbe. Elcsodálkoztunk, hogy milyen fiatalkák voltunk még pár éve, mennyit változunk kívül és belül. Nem volt mindig jó érzés emlékezni. Jó, ahol most vagyunk, ahol most tartunk. Az első fotónk Tihanyban készült, ahol Gyuri megkérte a kezemet, fontos mérföldkő az életünkben. A kis kerámia azóta is a falunk dísze, illetve az esküvőnkön is az erről készült fotó adta a hátteret. A másik a Zirc melletti Fiatalító-forrásnál készült, ahol az egyik hónapfordulónkat ünnepeltük. Szalonnát sütöttünk és kint is aludtunk sátorban.
Sokáig készkelődtünk mire nekiálltunk a feladatnak, pedig csak a nappali fiókját kellett kinyitnunk hozzá. Még csak albumot sem kellett készíteni. Az első gyermekünk hatévnyi házasság után érkezett, tehát akkoriban volt időnk bőven a képek rendezgetésére. Ezek az albumok egészen alul voltak, hiszen mióta a gyerekek megvannak mindig csak az ő albumaikat vettük elő nézegetni. Olyan képek kerültek elő, amikre már nem is emlékeztünk és hála figyelmes tekinteteknek szép és bensőséges pillanatokat örökítettek meg. Persze nem csak minket, hanem a gyerekeket is örömmel töltötte el az album nézegetése: milyen is volt anya és apa amikor még fiatalok voltak.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Színházban jártunk... :) Köszönjük a lehetőséget, jól éreztük magunkat. Örülünk az együtt töltött időnek, jó volt kimozdulni, kicsit kilépni a hétköznapokból. Igazi fűszer volt ez a hét elején.
Isten kegyelméből eljutottunk egy humoros , ám mégis nagyon tanúságos és mély színházi előadásra. Téma a párkapcsolat volt. Számomra a legcsodálatosabb mondat, ami elhangzott aznap este ez volt: "Nem látod, ez itt a szívem?" A nő szívét az ökle jelképezte, és azt a feladatot kapta a férje, hogy nyissa ki ezt az öklöt. Rossz volt látni, hogy milyen sok durva próbálkozás árán akarta kinyitni felesége szívét a férj. Aztán eltöltötte a szívemet a melegség és a hála, hogy milyen nagy kegyelem megélni azt, hogy egy szerető szívű férj áll mellettem a mindennapokban. Megtanultam még inkább értékelni a kapcsolatunkat. Azt az Istenen alapuló kapcsolatot, amiben zenével, szeretettel és odafigyeléssel próbálja meg kinyitni a férjem a szívemet nap mint nap. Köszönöm Istenem a Te különleges Kegyelmedet és Szeretetedet, amely tapintható a mindennapokban, a férjemmel való kapcsolatomban. Ámen
Még az őszi Házas Estéken ajánlották a Fogadom (The vow) című filmet, ezt néztük meg. Ami tetszett benne és ami a tanulsága, hogy az az igazi, aki mellett önmagad lehetsz. Ha önmagadat adod, önmagadért fognak szeretni, és nem a pénzedért, egyéb dolgaidért. Ehhez el kell fogadnod magadat is olyannak, amilyen vagy. Ugyan hiányzik a filmből a valós történet keresztény vonulata, de így is tanulságos és érdemes volt megnézni.