Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Kipróbáltuk, hogyan lehet babakocsit tolva kézenfogva sétálni... Először úgy próbáltuk, hogy mindketten egy kézzel toltuk, a másikkal meg a párunk kezét fogtuk. Működött, de kényelmetlen volt. Úgyhogy maradt az, hogy egyikünk tolja, a másik pedig ráteszi a kezét az övére. Tudtunk beszélgetni, annak ellenére, hogy a lányunk is velünk volt. Szép vasárnap esti sétánk volt, miközben átbeszéltük, hogy mi jut eszünkbe a barlangról, és hogy mik foglalkoztatnak mostanában. Köszönjük!
A barlang nem a mi világunk, inkább a napsütés és a séta. A leggyakoribb útvonalunk a lakás és a kert közötti, kutyával. Ilyenkor általában "véletlenül" egy kis kertészkedés is történik. De a nagy beszélgetésekhez nagy útvonalak illenek. A vár, a Séd völgy, vagy egy balatonparti séta szuper a hosszabb beszélgetésekhez. Az idén januárban már mindhárom megvolt, és most is süt a nap, úgyhogy ha ezt a szöveget megírtuk, utána irány egy cukrászda, kizárólag a fogyókúra kedvéért. Fiatal jegyespárként a természetes közege a randevúknak a közös séta volt, abba se bírtuk hagyni a beszélgetést, egymás megismerését. Mostanában a humor is fontossá vált, segít feldolgozni a nehézségeket.
Az egyik kedvenc helyünkre Tihanyba mentünk el. Azon belül is a belső tónál kezdtünk. Egy óvatos csúszkálás után sétáltunk egy kicsit, majd elindultunk barlang vadászatra. De csak visszhangot találtunk. Lehet rossz irányba indultunk. :) A lényeg, hogy kettesben voltunk és jól éreztük magunkat.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A Mécs feladatot választottuk. A kérdések megválaszolása során beszélgettünk érzéseinkről, gondolatainkról, és az előttünk álló feladatainkról.
A Mécs honlap alapján elmélkedtünk el, milyen jó, hogy mi azon házaspárok táborába tartozunk, akiknek egyre boldogabb a házassága. A bizalmat, hogy ez 20-30 év múlva is így lesz, valamint a közös tevékenységeket, célokat érezzük legfontosabb belső generátoroknak. A közös tevékenységnek nekünk nem muszáj szórakozásnak lennie. Sokszor egy régóta halogatott házimunka közös elvégzése is akkora elégedettséggel tud bennünket eltölteni, hogy napokig két méterrel a föld fölött járunk. A kép, amit feltöltöttünk, a veszprémi Méhes utcában készült. Az Ó-Kovács házaspáros este óta készültünk elmenni ide. A Mécs honlap pedig a közös sétát is célul tűzte ki.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Nagyon érzéketlennek hangzik, de azért tudtuk megvalósítani a romantikus gyertyafényes estét, gyerekek nélkül, mert a babysitterünk már átesett a fertőzésen. Ezzel az introval indultunk neki az estének, azaz a szabad 2 órának. A beszélgetés során szó volt elvont fogalmakról, régi szerelmekről, háláról és a terveinkről. Úgy elröppent az a kis idő...
Írtunk listákat. Összegeztük is azokat. Szerencsére a gyerekek elaludtak, így még is tudtuk beszélni. Bízunk benne végleg el tudjuk engedni azokat amiket megbeszéltünk.
A férjem kórházi tartózkodása miatt a második feladatig jutottunk, azt is a távolból tudtuk csak teljesíteni. A harmadik feladat testhezállónak tűnt: ki mit nézne el a másiknak, én írtam is neki egy levelet, de ő azóta még nem volt olyan állapotban, hogy ilyesmiről tudnánk beszélni, nem is erőltettem. Sajnos egy második nyitott szívműtéten is átesett azóta, ami közben olyan szövődmény lépett fel, ami kis híján az életébe került. Napokig imádkoztunk érte, és előtte is féltünk, hogy a mi közös időnk talán lejárt, de a második műtét és azt követő napok még inkább ezt a félelmet jelentették számunkra. Végül egy kedves baráti házaspár segítségével meglátogattam az intenzíven.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Egyszerűen csak megélni!
avagy a Szabó család élménybeszámolója
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rendhagyó Randevúk program. Rendhagyó, hiszen a mai világban, ahol az ember csak magára gondol, itt végre a házastársadra figyelhetsz. Rendhagyó, mert eszedbe juttatja újra, hogy milyen gyönyörű is a párod kívül-belül. Rendhagyó, mert nem magamról szól, hanem rólunk. A feleségemről és rólam. Rendhagyó, mert azért, hogy teszek a házasságomért, még nyerhetek is valamit. Nyerni valamit pedig mindenki szeret.
Hát mi egy családi belépőt nyertünk a Sobri Jóska Kalandparkba. Volt is öröm, hiszen őszintén szólva 3 gyerekkel ez nem igazán fért volna bele a családi kasszába. Persze, amikor elkezdtük összeszervezni a „kalandnapot”, egyből el is kezdtük túlbonyolítani is a napot: a legkisebb mikor alszik, ott ebédeljünk vagy nem, mikor induljunk, délelőtt vagy délután, a legnagyobb már 7, a legkisebb még csak 2 éves, mit tudunk ott majd közösen használni? Szóval bonyolítottuk magunknak előre a napot.
Aztán megérkeztünk a parkba. Hét ágra sütött a nap. A feleségem egyből elkezdte feltölteni a belső akkumlátorát belőle. A gyerekek meg kapkodták a fejüket. – Apa, ezt nézd meg. – Anyu te is látod. – Az meg mi?- Mennyünk oda, simogassuk meg! És a gyerekek szívből mosolyogtak. Mi pedig rájöttünk, hogy nincs más dolgunk, csak egyszerűen megélni a napot. Megélni és átélni a gyerekek örömét. Mert ők tudnak önfeledten örülni, felszabadultan játszani, egyszerűen csak boldognak lenni. Aztán beindult a játék. A legkisebb vagy fél órán át csak vonatozott. Csak körbe és körbe. Közben pedig kurjongatott és kacagott. Őszintén örült. Most is mikor papírra vetem ezeket a sorokat, én is mosolygok. Ennyi idővel utána is.
Aztán áttértünk az elektromos quadra, és újra átéltük, hogy a gyerekeink ügyesek. Nem kell túlfélteni őket. Csak állni a pálya szélén és integetni nekik. Meg átölelni közben a párodat. Az ugráló vár persze kötelező volt. Azt viszont továbbra sem értem, hogy ezek a várak, hogy bírnak ki ennyi mindent. Mert hát a gyerekek nem fogták vissza magukat. És csinálhatnának olyan várakat is, amik a felnőtteket is elbírják. Szerintem sokunkból kitörne a gyerek. Majd egy kis nasizás után szétszóródott a család. A nagyobbak nekivágtak a drótkötél pályának. Jó volt látni, hogy a fiam milyen bátor és mennyire ügyes. Hihetetlenül büszke voltam rá. A többiek kihasználták közben a környezet adta lehetőségeket és szépséget. Mert a láblógatás is jó program. Főleg a tóban. Meg a Vizi biciklizés. No de nem csak a gyerekek találták fel magukat ám. Falat mászni, drótkötélen átcsúszni a tó felett. Hát bizony belőlem is kitört a gyerek. És milyen jó érzés volt ez.
Szóval a nap végére irtóra elfáradtan és még jobban mosolyogva léptünk ki a kapun. Egyszerűen csak megéltük a napot, annak a teljes szépségében. Mert sokat adott az a nap. Több volt ez, mint egyszerű élmény. Sokkal több és jobb annál. Köszönöm!!
ui: a gyerekek azóta is azt kérdezik, hogy mikor megyünk újra.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Mivel szenvedélyes hobby-szakácsok vagyunk, így az előadások közül válogattam. Bagdy Emőke egy veszprémi előadására sikerült már elcipelnem páromat, viszont nem is tudtam, hogy Pál Feri atya ilyen komoly honlappal rendelkezik, ott nézelődtem. Hosszas válogatás után berisztráltam a "Szenvedély az elköteleződésben" című 8 részes előadássorozatára. Ennek az első részét hallgattuk meg most közösen. Nagyon kiváncsiak voltunk, mert élőben is láttuk-hallottuk már őt és István atya is sokszor idéz tőle prédikációiban. Mégis egy kicsit csalódottak voltunk. Az előadás szórakoztató volt, de sok újat nem adott számunkra. Talán majd a következő előadások többet nyújtanak!
Péntek este kerítettünk sort a feladat kivitelezésére, valahogy spontán jött az egész. Almával, répával sült fűszeres cékla volt a menü rántott sajttal, sült krumplival, száraz rose-val. Kicsit csaltunk, mert a cékla már előző napról készen volt, de úgy gondoltuk, ennyi még belefér. Utána játszottunk egy Carcassone-t közösen. És lefekvés előtt egy rövid táncra is sor került. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy aznap a reggelt is tánccal kezdtük, és utána vasárnap reggel is táncra perdültünk a konyhában...A szombat ebédet is együtt készítettük, enyém volt a leves, a köret és a desszert, Gyuri pedig hagymás rostélyost készített.
Tapolyai Emőke Szexualitás a házasságban című előadását néztük meg együtt. Kapcsolatunk hasznára vált.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A Gannán töltött hétvége csodálatos volt. Valódi áldásként, ajándékként éltük meg az ott töltött napokat. A ház, a környezet, a falu gyönyörű! Az apartmanok barátságosak, otthonosak, rendezettek és nagyon tiszták, mindennel ellátva, amire csak szükség lehet.
A vendéglátóink kedvesek, közvetlenek és rendkívül rugalmasak voltak. Attila jóvoltából az Eszterházy Mauzóleum és a falu történetébe is bepillantást nyerhettünk, igazán érdekes és élvezetes idegenvezetés volt!
Bárkinek csak ajánlani tudom a Bokréta Vendégházat! Remélem, hogy hamarosan újra a vendégeik lehetünk! Még egyszer köszönjük a lehetőséget! Isten áldását kívánjuk életükre, munkájukra!
"Élmény-fotózkodás" címet adnám annak az egy órának, amit Molnár Adrien műtermében tölthettünk a Rendhagyó Randevúk tombola fődíjaként. Hatalmas élmény és klassz ajándék volt számunkra hatodmagammal egy profi, jól megszervezett, melegszívű, ötletgazdag fotós kezei között fotózkodni. Azonnal felkerültek a nappalinkba a remek képek. Köszönjük Adrien munkáját, nyitottságát, rugalmasságát és profi szaktudását, amit minden nála készült képünk tükröz.
Hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy időt szánt az ajándékfotózásra és sok csodás képpel lehettünk gazdagabbak általa. "Aki mást felüdít, maga is felüdülés."