Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A barlang nem a mi világunk, inkább a napsütés és a séta. A leggyakoribb útvonalunk a lakás és a kert közötti, kutyával. Ilyenkor általában "véletlenül" egy kis kertészkedés is történik. De a nagy beszélgetésekhez nagy útvonalak illenek. A vár, a Séd völgy, vagy egy balatonparti séta szuper a hosszabb beszélgetésekhez. Az idén januárban már mindhárom megvolt, és most is süt a nap, úgyhogy ha ezt a szöveget megírtuk, utána irány egy cukrászda, kizárólag a fogyókúra kedvéért. Fiatal jegyespárként a természetes közege a randevúknak a közös séta volt, abba se bírtuk hagyni a beszélgetést, egymás megismerését. Mostanában a humor is fontossá vált, segít feldolgozni a nehézségeket.
Az egyik kedvenc helyünkre Tihanyba mentünk el. Azon belül is a belső tónál kezdtünk. Egy óvatos csúszkálás után sétáltunk egy kicsit, majd elindultunk barlang vadászatra. De csak visszhangot találtunk. Lehet rossz irányba indultunk. :) A lényeg, hogy kettesben voltunk és jól éreztük magunkat.
Kipróbáltuk, hogyan lehet babakocsit tolva kézenfogva sétálni... Először úgy próbáltuk, hogy mindketten egy kézzel toltuk, a másikkal meg a párunk kezét fogtuk. Működött, de kényelmetlen volt. Úgyhogy maradt az, hogy egyikünk tolja, a másik pedig ráteszi a kezét az övére. Tudtunk beszélgetni, annak ellenére, hogy a lányunk is velünk volt. Szép vasárnap esti sétánk volt, miközben átbeszéltük, hogy mi jut eszünkbe a barlangról, és hogy mik foglalkoztatnak mostanában. Köszönjük!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Nekünk nagyon fontosan ezek az egymásnak adott apró materiális ajándékok is. Adtunk már egymásnak igazán grandiózus dolgokat is, de ezek a mindennapi apróságok nagyon fontosak.Bárhol is van az egyikünk mindig gondol a másikra. A férjem volt a kisunokánál, én nem tudtam elmenni, de hozott a kedvenc cukinból nekem is valamit ahova mindig hárman járunk. Én kongresszuson voltam és egy szép tollat hoztam neki. A gyufásdoboz ajándék is minden napos. Soha nem tankolok úgy hogy marcipán szívet ne hoznék ha van. A férjem nosztalgia kiflivel lep meg ha pék fele jár. Most a képzeletbeli dobozokba 2 apró kő kerül Emlék
Mi a napi útravalót választottuk. Hétfőtől kezdve hallgattuk végig a lelki útravalókat. A mai különösen is aktuális számunkra, mivel Emesének most vasárnap lesz a gyertyaszentelése, készülődve az elsőáldozásra. Mindegyik napon kaptunk gondolaébresztést, amin együtt rágódhattunk. Egy kicsi "csalást" is beterveztünk. Azaz a másik feladatot is megcsináljuk majd a jövő héten ( mert az is tetszett).
Tegnap este leptük meg egymást egy-egy kis aprósággal! Én melegszendvicset kaptam vacsorára, amit a férjem készített, csak oda kellett ülnöm az asztalhoz. Jó érzés volt, hogy nem nekem kell kitalálni és megcsinálni a vacsorát. Én csipkebogyót szedtem neki napközben, ez emlékeztet minket a közös túráinkra, amikor gyakran ettünk dércsípte csipkebogyót. Egy idézetet is írtam neki a könyvemből, amit most olvasok. Így sikerült még időben befejezni az 5 feladatot, aminek nagyon örülünk. Ismét gazdagabbak lettünk 5 közös élménnyel! Köszönjük!♥️
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Most, hogy az én drága férjem a kórházban van, és el vagyunk szakítva egymástól, telefonon idéztük fel a kedvenc képeinket és vele együtt természetesen közös élményeinket. Tavaly felmotoroztunk egy hágóra, ami mindkettőnknek nagy élmény volt, és onnan drótkötéllifttel felmentünk a hegy csúcsára. Ott volt egy kis hó, volt hógolyózás is, nyár közepén. És volt egy drótos lépcső, amin mindkettőnkről készült kép. Ezt jövőre motoros szerkóban bevállalnánk, de kicsit melegebben öltözve akár most is. Nagyon jó érzés tudni ebben a (szó szerint...) szívszorító helyzetben, hogy voltak és még lesznek közös élményeink. Ha meggyógyul, még a Lesachtalt is újra bevállalnám...
Hát nem gondoltuk volna, hogy egy férfi sapka ekkora derültséget okozzon. Mármint, hogy vajon mit húzunk ki belőle. Sokkal izgalmasabb úgy az activity, hogy az is érdekel, hogy mit írhatott a másik. És volt némi kacagás is.
Activity helyett barkochbáztunk egyet. Különböző napokon, eltérő élethelyzetekben mondtuk be egymásnak a telefonba, vagy személyesen: “Gondoltam!” Nem volt nehéz kitalálni az eseményeket, annál nehezbb abbahagyni. Lehet, hogy ezt meg is tartjuk szokásnak.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Jókat olvastunk, mert amúgy is szoktunk, így ezt a randifeladatot választottuk. Kívánságra is lehetett, de nekem régi nagy kedvencem "A bogyós gyümölcskertész fia", így az adott volt. Dani megrögzött E könyv olvasó, és mindig tartogat valami kedveset a tarsolyában. Pl. Nográdi Györgyöt. Mégis a másik típúsú találka is létrejött. Egy hétköznapi este hirtelen ötlettől vezérelve "megmásztuk" a magyarpolányi Kálváriát. Lefelé jövet kéz a kézben imádkoztunk a két nagyobb gyerekkel, a legkisebb akkor még nulla éves meg szoros has-hát kontaktusban volt velem. Csodálatos volt a kilátás, jó a levegő, senki nem esett le, mindenkinek nagy élmény volt.
Ez a feladat tulajdonképpen hetek, hónapok óta teljesül. Minden este meseként regényeket olvas fel a férjem, igaz együtt hallgatjuk a kislányommal. Most azzal fejeltük meg az estét, hogy altatás után, férjem egy Sienkiewicz novellát, "Muzsikás Jankót" olvasta fel. Máskor előfordult, hogy elaludtam a "mesén", de most olyan mély érzelmeket kevert fel bennünk, hogy még éjfélig beszélgettünk.
Mindketten Boldizsár Ildikó meséket olvasunk éppen, így ebből olvastunk fel egymásnak lefekvés előtt. A végébe már majdnem belealudtunk....
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Újabban nekifogtunk kártyázni, és egy esti kártyaparti után kezdtünk némileg spontánul beszélgetni a kapcsolatunkról, hogy mi minden történt velünk az elmúlt években. Összegzésül elmondhatjuk, hogy nehéz időszak van a hátunk mögött, évek óta nem született élő gyermekünk. Ezek az évek sokat változtattak, alakítottak rajtunk, a kapcsolatunkon. Örülünk annak, ahol most tartunk, jó helyen vagyunk, hálát adhatunk rengeteg mindenért, egymásért, a házért, ahol élünk, és még a nehézségekért is. Igen, mert ha nem lettek volna, most nem azok lennénk, akik most vagyunk.
Igen. Az egymásért való imádság nagyon fontos! Őrösíti a kapcsolatunkat, és erősíti hitünket. Ma Szt. Balázs napja van. Ilyen, és hasonló ünnepeken mindig az jut eszembe, bárcsak akkora Istenhitünk lenne, hogy akár meg is tudjuk gyógyítani családtagjainkat. De sajnos ekkora nekem nincs. De akkora azért van, hogy higgyünk az ima erejében. Ezért fontos az ima, nem csak a feladat kedvéért!
Fényképek is előkerültek a közös indulástól kezdve. Jó volt újragondolni a megtett 27 évet. Örömök, feladatok, kihívások... Házasságkötéskor kapott gyertyánk mellett adtunk hálát a kapott kegyelmekért.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ez a randevúnk egy jó pezsgővel indult, és ez is jól sikerült. Miután elaltattuk kislányunkat, elfogyasztottunk egy pohárka pezsgőt és megnéztünk egy filmet együtt. Mivel Balatonfüreden élünk egy kicsit nosztalgiáztunk Ötvös Csöpivel, a Pogány Madonnával. Jó volt látni a régi helyszíneket és összehasonlítani a mai helyszínekkel. Igaz, a film nem egy mélyen elgondolkodtató mű, viszont most mindketten ilyenfajta kikapcsolódásra vágytunk. A mozizás után megállapítottuk, hogy több ilyen estét kellene tervezni, amikor egy kicsit jobban odafigyelünk egymásra a megszokott hétköznapokon is. Köszönjük a tippet!
Isten kegyelméből eljutottunk egy humoros , ám mégis nagyon tanúságos és mély színházi előadásra. Téma a párkapcsolat volt. Számomra a legcsodálatosabb mondat, ami elhangzott aznap este ez volt: "Nem látod, ez itt a szívem?" A nő szívét az ökle jelképezte, és azt a feladatot kapta a férje, hogy nyissa ki ezt az öklöt. Rossz volt látni, hogy milyen sok durva próbálkozás árán akarta kinyitni felesége szívét a férj. Aztán eltöltötte a szívemet a melegség és a hála, hogy milyen nagy kegyelem megélni azt, hogy egy szerető szívű férj áll mellettem a mindennapokban. Megtanultam még inkább értékelni a kapcsolatunkat. Azt az Istenen alapuló kapcsolatot, amiben zenével, szeretettel és odafigyeléssel próbálja meg kinyitni a férjem a szívemet nap mint nap. Köszönöm Istenem a Te különleges Kegyelmedet és Szeretetedet, amely tapintható a mindennapokban, a férjemmel való kapcsolatomban. Ámen
Színházban jártunk... :) Köszönjük a lehetőséget, jól éreztük magunkat. Örülünk az együtt töltött időnek, jó volt kimozdulni, kicsit kilépni a hétköznapokból. Igazi fűszer volt ez a hét elején.