Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A mi helyzetünk most különleges, mert most járunk a harmadik gyermekünk várásának utolsó hónapjában. Most e köré szerveződnek a közös feladatok is. Úgyhogy mi se nem főztünk, sem rendet nem raktunk a szó szoros értelmében, de mégis voltak közösen végzett tevékenységeink. Múlt héten közösen bevásároltunk a kórházi táskához, hétvégén együtt hoztuk le a padlásról a babaruhákat, együtt néztük át, mi van meg és mi kell még. És múlt héten volt a Házasság hetéhez kapcsolódó podcastok felvétele, ahol az egyik kisfilmben mi leszünk. Az erre való felkészülés is közös feladat volt, mert előtte megbeszéltük, mi mindent szeretnénk elmondani. A képen az autós hordozó Medárd babájával.
Az év első napján készítettük el a virslis csillagokat! Virslikből kell ötágú csillagokat készíteni, a közepét megtölteni krumplis, fűszeres töltelékkel, majd sajttal megszórni. Közös túra után közös főzéssel zártuk a napot! Köszönjük a feladatot!
Nekünk ez a feladat nem okozott különösebb nehézséget, mivel mindketten otthonosan érezzük magunkat a konyhában. Együtt és külön külön is. A menü sütőtök levessel kezdődött. Ebben Dani az otthonosabb. Majd egy rizi-bizi, ala ami otthon található verzióval zártuk. Egész jóra sikerült.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Egyértelmű volt, hogy a joker feladatot választjuk. Nem is gondolkodtunk sokat. Nagycsaládban fő a jó időbeosztás: két gyerekfuvar között tettünk egy lendületes sétát Nemesvámos havas erdejében a lemenő nap utolsó sugarainál. Ott készült a fotó. Szinte rögtön munka után volt alkalmunk beszélgetni kettesben. Aztán, hogy vacsi is legyen a gyerekeknek, Veszprém felé kanyarodtunk, és megleptük őket pizzával. Köszönjük a "feladatot"!
Most épp a Joker feladatot választottuk. Azaz a lakás karácsonyi feldíszítését. Niki elég kreatív, én pedig igyekszem is megoldani azt, amit ő megálmodik. Legyen az ablakrajzolás, hópelyhek készítése. Persze Star Wars-os is van. A képen épp egy karácsonyi falu asztaldíszt készítettünk éppen. Izgalmas dolog közösen megtalálni az új lakásban a karácsonyi dekoráció helyét.
Kapva kaptunk az alkalmon és a JollyJoker feladatot választottuk második feladatul. Így tegnap este egy spontán borozós estét csaptunk, beszélgetéssel, vidámsággal. Sikerült megértenem a háromfázisú áramkört is, a férjem nagyon szemléletesen, a sajtokkal és almákkal magyarázta el:)
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A férjem régóta tartó betegsége miatt csak reménykedtünk, hogy el tudunk menni egy kirándulásra, de ez sajnos most hosszú ideig nem lehetséges. Az én drága férjem december 17-én stroke-ot kapott a munkahelyén, a gyors ellátásnak köszönhetően másnap már felállt. Viszont kiderült, hogy ezt szívbillentyű-gyulladás okozta. Hat hétig biztos nem jöhet haza, és műteni kell, nem tudjuk, mennyit kell várni, a kimenetele halálos is lehet. Azóta csak sírunk, ő bent, mi kint. Ma reggel sutyiban találkoztunk a mentőbeállónál, és megölelgettük egymást, valószínűleg hosszú időre kell töltekeznünk ebből. Szörnyű ez a reménytelenség, kiszolgáltatottság, elveszettnek érezzük magunkat.
Kirándultunk az esőben és a ködben, latyakban és sárban. Jót beszélgettünk minden körülmény ellenére. A kilátót, ahova mentünk időközben elbontották, de úgysem láttunk volna semmit a hatalmas a köd miatt. Ilyen a kilátás, a jövőt sűrű homály fedi.
Nagyon megörültem az első feladatnak! Korábban sosem jártam kilátóknál, nem láttam értelmét az egésznek: sok ember, fa tákolmány, sok lépcső és iszonyat szél. Mikor az első gyerekünket vártuk, a szülés előtti napokban behoztuk a lemaradásunkt, a közelben lévő kilátókat mind megmásztam, hátha elindul a kisfiam kifelé. Azóta ő már 8 éves, de a kilátózás megmaradt családi hagyományként. Most az eplényi kilátót vettük célba és közben nosztalgiáztunk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Mindketten Boldizsár Ildikó meséket olvasunk éppen, így ebből olvastunk fel egymásnak lefekvés előtt. A végébe már majdnem belealudtunk....
A csendes estét szerettük volna feladatunknak választani, de az élet átírta a forgatókönyvünket, és a kisfiúnk pár napja megbetegedett, így az estéink nem voltak túl csendesek. Végül úgy alakítottuk, hogy így az utolsó napon a baba délelőtti alvása alatt válogattunk idézeteket a másik számára, majd ebéd után megosztottuk őket. Sikerült mindkettőnknek szép, nem közhelyes, személyre szóló irományokat találni...felértek egy szerelmi vallomással. De a csendes estét mindenképp meg fogjuk teremteni hamarosan. Köszönjük a feladatokat!
Az utolsó feladat igazi kihívàsnak ígérkezett nekünk, ugyanis Bàlint elutazott Ausztriába 5 napra snowboardot oktatni, így nagyon örültünk, hogy imát is választhattunk egymásért, hiszen azt bárhonnan lehet. Szeretek néha lelassítani, körülnézni és hálát adni, mennyi minden ajándékot kaptam az életemben. A leghálásabb mégis a házastársamért vagyok. A képen az az osztrák templomocska látható, amit Bálint keresett meg a feladat elvégzéséhez egy imáért.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A lapot ketté hajtottuk és egymás után átbeszéltük a pontokat.Örültünk, hogy sok-sok dolog együtt mozgott, Rácsodálkoztunk, arra, amiben eltértünk. Nem álmodtunk óriási kirándulásokról, de az egyiket a Füleki vár meglátogatását már ki is tűztük célként.
A negyedik feladatból a kvízt választottuk. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mennyire fognak hasonlítani a válaszok, mennyire ismerjük egymást ténylegesen. Majdnem minden válaszunk egyezett, a vágyott úti célban voltak eltérésink. Nagyon tetszett a csatolt szeretetnyelves ismertető, mert bár ismerem őket, a sajátomat is nehéz belőni, hogy melyik az az egy legfontosabb. Sokat segített ebben a teszt! Köszönöm!
Kitöltöttük a tesztet, válaszaink egymáshoz hasonlóak voltak. Mivel nagyon fontos számunkra a kapcsolatunk, elkötelezzük magunkat amellett, hogy tudatosabban figyelünk önmagunkra és egymásra, és hogy új kapcsolatteremtő készségeket sajátítunk el, és azokat gyakorolni is fogjuk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Nagyon szégyellem, de jelenleg egy sima gyerekszobás rendrakást tudtunk csak vállalni (szekrény és polc is lenne bőven, de azok rendbetétele kevésbé volt égető, mint ez). :-) Azt hittem, legalább két képet lehet feltenni, de csak egyet sikerült. Így nem tudom megmutatni az "előtte" állapotot!
Általában véve utálok rendet rakni, sajnálom rá az időt, a társam előbb nekiáll. De alapvetően a beteges pedantéria vádját egyikünkre lehet a legnagyobb rosszindulattal sem rásütni, és akkor óvatosan fogalmaztam. Aztán egy jó pár dologról más a véleményünk (mit dobjunk ki, mit hova rakjunk), úgyhogy a rendrakás nálunk nem szokott egy gyakori és békés egyetértésben zajló dolog lenni. Ez a mostani (a konyhapult egy részét tettük rendbe, ahol én rekordidő alatt képes vagyok káoszt csinálni) ahhoz képest eléggé összeszedetten és csendesen ment végbe. Általában úgy megy a rendrakás, hogy egyikünk kezébe vesz egy dolgot, amiről a másiknak egész biztosan merőben más elképzelései vannak. Most valahogy mindennek megvolt a maga helye. Amit egyikünk megfogott, azt a másik már hagyta, és ő egy újabb tárgyat fogott meg. Gyorsabb és hatékonyabb volt így, mint ahogy egyébként lenni szokott.
A feladatnak nagyon örültünk. Kimondottan ösztönző volt. A lakásnak több sarkalatos gócpontja is van….(a rendrakást illetően) Így aztán kiválasztottunk egyet, a dolgozót. Mivel az első feladattal elhúztuk az időt, kénytelenek voltunk a megkapott feladatot másnap, azaz vasárnap végezni. Ilyenkor nem szoktunk dolgozni’, de ez a feladat kivételt képezett. Kimondottan jó volt együtt pakolni és türelmesen figyelni egymásra. Végül közös döntések után mindennek találtunk helyet és kialakult a rend. Ami nagyon jó érzés volt, az az, hogy 13 hónapos kislányunk is részt vett a feladatban, hol hátráltatva, hol segítve azt. Így nem tűnt olyan lehetetlennek a véghezvitel. Mindig megmosolyogtatott bennünket valamivel. Szóval, köszönjük a lehetőséget!