Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Herendről hozta a férjem ezt a követ. Erre írtuk, hogy mik a kapcsolatunk alapjai, erőforrásai, mihez tudunk visszanyúlni, ha elakadunk, vagy kezdünk eltávolodni.
A mi kövünkre sok minden felfért volna. Így hát inkább szóban beszéltük át. Annyi gondolatunk akadt, hogy egy féltégla is kevés lett volna hozzá. De sebaj, a fejünkben ott van.
Annyira kényeztettük a harmadik feladatnál az érzékszerveket, hogy majdnem elmaradt a leírása. Főleg az ízlelőbimbókat a reggeli habos kávéval, vagy este egy jó olajos masszázzsal adóztunk az érintésvédelemnek. Nem találom az erre az alkalomra készített képet, de a spenóttorta is a terv része volt. Nagy családi kedvenc. Én próbáltam vizuális élményt is nyújtani, a Daninak ez garantáltan gyakorta sikerült. Köszi Rita és Jozsó a szuper feladatokat!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Végre rászántuk magunkat, hogy megnézzük az egy órás videót. Épp előtte beszélgettük, milyen fontos az egymásnak odaszánt idő, hogy igenis be kell írni a naptárba, hogy ne írhassa felül semmi. Ez elég nehéz 3 különböző korú gyerek mellett.
Az Őszi randevú rendezvényen Trill Zsolt, és felesége Szűcs Nelli színészek voltak a vendégek. Magával ragadott bennünket az est varázsa, a szépen feldíszített terem, az előadók, életük története. Nagyon szépen köszönjük Széplaki Borkának, hogy lehetővé tette mindenki számára, hogy fényképet is készíthessünk - e csodás környezetben.
Agapé: Együtt kiteljesedni videó gondolataink: 1. "Az ő boldogsága az én boldogságom elé kerül": erre újra és újra emlékeztjük magunkat, nem egyenes az út felfelé. 2. Gyereknevelés: nekünk nem az eleje, a vége nehéz. Az elején fiatalok voltuk, erősek, segítettek a nagyszülők, és egy kisgyerek sok boldogságot ad a szülőnek. Most viszont az a siker, ha felnőnek, önállóak lesznek és a saját útjukban bontakoznak ki. Mi már "csak" a támogató közeg vagyunk ehhez. Ez érzelmileg nem mindig könnyű. 3. Egymás támogatása: máshogy nem megy, de ez nem egy 50-50% adok-kapok balanszírozás, hanem folyamatos kommunikáció és sok empátia kell hozzá, mert az élethelyzetek változnak, és mi is.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A férjem talált egy új édesség receptet a neten, mondta vasárnap megcsinálja. Majd azért átküldte nekem is a receptet. Mondom neki hát nem Te fogod elkészíteni. Igen, igen de azért segítesz ugye, mert nem tudom hogyan kell a zselatint elkészíteni. Így alkottuk meg közösen a túrós barackos szerelmes zselatinos desszertet. Nagyon öregek és kopottak voltak az evőeszközeink. Szeretek hétköznap is csinosan teríteni. Nekem a közös étkezés ünnep. Így vettünk újakat, kitakarítottam a fiókot és a férjen elrendezte őket. Nagyon gusztusos és tiszta, szép és gondozott lett minden így a konyhában.
Mindig nagy élmény a közös konyhai munka. Jól kihozza különbözőségeinket, és egyben az erősségeinket is. Mikor ki kinek "segít", az az ki irányítja a folyamatot, ill ki dolgozik a másik keze alá, esetleg párhuzamosan készül valami. A mostani egy száraztészta "gyártás" volt, tésztagéppel. Itt a Csilla menedzser -milyen lisztből milyen formát- én meg a gépész. Az eredmény meg a fotón látható.
A mi helyzetünk most különleges, mert most járunk a harmadik gyermekünk várásának utolsó hónapjában. Most e köré szerveződnek a közös feladatok is. Úgyhogy mi se nem főztünk, sem rendet nem raktunk a szó szoros értelmében, de mégis voltak közösen végzett tevékenységeink. Múlt héten közösen bevásároltunk a kórházi táskához, hétvégén együtt hoztuk le a padlásról a babaruhákat, együtt néztük át, mi van meg és mi kell még. És múlt héten volt a Házasság hetéhez kapcsolódó podcastok felvétele, ahol az egyik kisfilmben mi leszünk. Az erre való felkészülés is közös feladat volt, mert előtte megbeszéltük, mi mindent szeretnénk elmondani. A képen az autós hordozó Medárd babájával.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Kirándultunk az esőben és a ködben, latyakban és sárban. Jót beszélgettünk minden körülmény ellenére. A kilátót, ahova mentünk időközben elbontották, de úgysem láttunk volna semmit a hatalmas a köd miatt. Ilyen a kilátás, a jövőt sűrű homály fedi.
A balatonfüredi Jókai kilátót választottuk ki a feladathoz. Bár volt egy kis szél és némi sárdagasztás is, a kettesben eltöltött időt nagyon élveztük. Volt alkalmunk mélyebb beszélgetésre is. És a kilátás sem volt utolsó.
A férjem régóta tartó betegsége miatt csak reménykedtünk, hogy el tudunk menni egy kirándulásra, de ez sajnos most hosszú ideig nem lehetséges. Az én drága férjem december 17-én stroke-ot kapott a munkahelyén, a gyors ellátásnak köszönhetően másnap már felállt. Viszont kiderült, hogy ezt szívbillentyű-gyulladás okozta. Hat hétig biztos nem jöhet haza, és műteni kell, nem tudjuk, mennyit kell várni, a kimenetele halálos is lehet. Azóta csak sírunk, ő bent, mi kint. Ma reggel sutyiban találkoztunk a mentőbeállónál, és megölelgettük egymást, valószínűleg hosszú időre kell töltekeznünk ebből. Szörnyű ez a reménytelenség, kiszolgáltatottság, elveszettnek érezzük magunkat.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A csendes estét szerettük volna feladatunknak választani, de az élet átírta a forgatókönyvünket, és a kisfiúnk pár napja megbetegedett, így az estéink nem voltak túl csendesek. Végül úgy alakítottuk, hogy így az utolsó napon a baba délelőtti alvása alatt válogattunk idézeteket a másik számára, majd ebéd után megosztottuk őket. Sikerült mindkettőnknek szép, nem közhelyes, személyre szóló irományokat találni...felértek egy szerelmi vallomással. De a csendes estét mindenképp meg fogjuk teremteni hamarosan. Köszönjük a feladatokat!
Mindketten Boldizsár Ildikó meséket olvasunk éppen, így ebből olvastunk fel egymásnak lefekvés előtt. A végébe már majdnem belealudtunk....
Ma estére a 5. feladatból az egymásért való imát, és a közös részvételt a liturgián választottuk. A kép a mai első pénteki szentmise után a plébánia előtti Mária szobornál készült.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Kicsi gyermekeink miatt a társasozást választottuk. Igazából így mindkét feladatot teljesítettük, mert képzeletben kirándultunk a gyönyörű Magyarországon, a "Barangolás - kastélyok és várak" nevű játékkal! Jó volt, nagyon tetszett!
Január 6-án és 7-én kerékpártúrára mentünk Balatonalmádiból Alsóörsre. Gyönyörű napsütésben, tavaszi melegben róttuk a kilométereket, meg- megállva a számunkra nagyon kedves helyeken. Felidéztük 40 évvel ezelőtti kezdeteket. Közös életünk első állomása Alsóörs volt.
A Bakonyban voltunk ismerősöket látogatni, ekkor jött az ötlet, mivel időnk még volt így egy kis kirándulást tettünk az Eplényi sípályánál, élveztük havat, és örültünk egymásnak, illetve az ismerősöknek.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ez a feladat azért volt érdekes, mert ebben a csúnya, párás, ködös időben vidámsággal és várakozással töltött el. Már napok óta rossz kedvem volt, nyomott’ voltam a napsütés hiánya miatt. Viszont a levelek, üzenetek miatt mindig vártam Párom megnyilvánulásait, véleményét. Jó volt várni az Ő örömét. Mi nagyon figyelünk egyébként is arra, hogy mindent megköszönjünk a Másiknak, így nem a feladat volt különleges, hanem a mód. Kicsit visszaugrottunk az időben és ismeretségünk kezdeti időszaka jutott többször eszembe, amikor minden gondolatunk a Másik körül forgott. Érdekes volt újból ezt átérezni. Köszönettel az ötletért!
Ez a feladat egyikünk számára nagyon könnyű és otthonos, másikunk számára pedig nagyon nehéz volt. A kreativitás helyett a tartalomra helyeztük a hangsúlyt, mindketten a kézzel írott levelet választottuk, amit másnap reggelre a konyhapulton "felejtettünk". Én egészen hétköznapi, gyakorlati dolgokat köszöntem meg inkább, férjem pedig a közös álmokat, és azt, hogy az életében jelen vagyok.
Köszönjük a feladatot! Jó volt levelet kapni. :) Kapcsolatunk elején rengeteget leveleztünk, így most egy kicsit nosztalgiáztunk.. Fontosnak tartjuk, hogy nemcsak szóban, hanem írásban is kifejezzük érzéseinket és gondolatainkat egymásnak.