Beszámolók

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

A férjem kórházi tartózkodása miatt a második feladatig jutottunk, azt is a távolból tudtuk csak teljesíteni. A harmadik feladat testhezállónak tűnt: ki mit nézne el a másiknak, én írtam is neki egy levelet, de ő azóta még nem volt olyan állapotban, hogy ilyesmiről tudnánk beszélni, nem is erőltettem. Sajnos egy második nyitott szívműtéten is átesett azóta, ami közben olyan szövődmény lépett fel, ami kis híján az életébe került. Napokig imádkoztunk érte, és előtte is féltünk, hogy a mi közös időnk talán lejárt, de a második műtét és azt követő napok még inkább ezt a félelmet jelentették számunkra. Végül egy kedves baráti házaspár segítségével meglátogattam az intenzíven.

Nagyon érzéketlennek hangzik, de azért tudtuk megvalósítani a romantikus gyertyafényes estét, gyerekek nélkül, mert a babysitterünk már átesett a fertőzésen. Ezzel az introval indultunk neki az estének, azaz a szabad 2 órának. A beszélgetés során szó volt elvont fogalmakról, régi szerelmekről, háláról és a terveinkről. Úgy elröppent az a kis idő...

Írtunk listákat. Összegeztük is azokat. Szerencsére a gyerekek elaludtak, így még is tudtuk beszélni. Bízunk benne végleg el tudjuk engedni azokat amiket megbeszéltünk.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Egyszerűen csak megélni!

avagy a Szabó család élménybeszámolója

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rendhagyó Randevúk program. Rendhagyó, hiszen a mai világban, ahol az ember csak magára gondol, itt végre a házastársadra figyelhetsz. Rendhagyó, mert eszedbe juttatja újra, hogy milyen gyönyörű is a párod kívül-belül. Rendhagyó, mert nem magamról szól, hanem rólunk. A feleségemről és rólam. Rendhagyó, mert azért, hogy teszek a házasságomért, még nyerhetek is valamit. Nyerni valamit pedig mindenki szeret.

Hát mi egy családi belépőt nyertünk a Sobri Jóska Kalandparkba. Volt is öröm, hiszen őszintén szólva 3 gyerekkel ez nem igazán fért volna bele a családi kasszába. Persze, amikor elkezdtük összeszervezni a „kalandnapot”, egyből el is kezdtük túlbonyolítani is a napot: a legkisebb mikor alszik, ott ebédeljünk vagy nem, mikor induljunk, délelőtt vagy délután, a legnagyobb már 7, a legkisebb még csak 2 éves, mit tudunk ott majd közösen használni? Szóval bonyolítottuk magunknak előre a napot.

Aztán megérkeztünk a parkba. Hét ágra sütött a nap. A feleségem egyből elkezdte feltölteni a belső akkumlátorát belőle. A gyerekek meg kapkodták a fejüket. – Apa, ezt nézd meg. – Anyu te is látod. – Az meg mi?- Mennyünk oda, simogassuk meg! És a gyerekek szívből mosolyogtak. Mi pedig rájöttünk, hogy nincs más dolgunk, csak egyszerűen megélni a napot. Megélni és átélni a gyerekek örömét. Mert ők tudnak önfeledten örülni, felszabadultan játszani, egyszerűen csak boldognak lenni. Aztán beindult a játék. A legkisebb vagy fél órán át csak vonatozott. Csak körbe és körbe. Közben pedig kurjongatott és kacagott. Őszintén örült. Most is mikor papírra vetem ezeket a sorokat, én is mosolygok. Ennyi idővel utána is.

Aztán áttértünk az elektromos quadra, és újra átéltük, hogy a gyerekeink ügyesek. Nem kell túlfélteni őket. Csak állni a pálya szélén és integetni nekik. Meg átölelni közben a párodat. Az ugráló vár persze kötelező volt. Azt viszont továbbra sem értem, hogy ezek a várak, hogy bírnak ki ennyi mindent. Mert hát a gyerekek nem fogták vissza magukat. És csinálhatnának olyan várakat is, amik a felnőtteket is elbírják. Szerintem sokunkból kitörne a gyerek. Majd egy kis nasizás után szétszóródott a család. A nagyobbak nekivágtak a drótkötél pályának. Jó volt látni, hogy a fiam milyen bátor és mennyire ügyes. Hihetetlenül büszke voltam rá. A többiek kihasználták közben a környezet adta lehetőségeket és szépséget. Mert a láblógatás is jó program. Főleg a tóban. Meg a Vizi biciklizés. No de nem csak a gyerekek találták fel magukat ám. Falat mászni, drótkötélen átcsúszni a tó felett. Hát bizony belőlem is kitört a gyerek. És milyen jó érzés volt ez.

Szóval a nap végére irtóra elfáradtan és még jobban mosolyogva léptünk ki a kapun. Egyszerűen csak megéltük a napot, annak a teljes szépségében. Mert sokat adott az a nap. Több volt ez, mint egyszerű élmény. Sokkal több és jobb annál. Köszönöm!!

ui: a gyerekek azóta is azt kérdezik, hogy mikor megyünk újra.


Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Péntek este kerítettünk sort a feladat kivitelezésére, valahogy spontán jött az egész. Almával, répával sült fűszeres cékla volt a menü rántott sajttal, sült krumplival, száraz rose-val. Kicsit csaltunk, mert a cékla már előző napról készen volt, de úgy gondoltuk, ennyi még belefér. Utána játszottunk egy Carcassone-t közösen. És lefekvés előtt egy rövid táncra is sor került. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy aznap a reggelt is tánccal kezdtük, és utána vasárnap reggel is táncra perdültünk a konyhában...A szombat ebédet is együtt készítettük, enyém volt a leves, a köret és a desszert, Gyuri pedig hagymás rostélyost készített.

Nagyon áldott este volt! Finom volt az étel, jó volt a társaság, andalító a zene! A dekoráció nem volt nagy szám, de így is sok munka volt a kisautókat, dinókat, előkéket, stb..elpakolni.. Szeretnénk ezt a programot rendszeresíteni, s bevezetni a "hagyományaink" körébe! Nagyon jót beszélgettünk hála Istennek, és persze nektek is! Köszönjük!

Barsi Balázs atyát hallgattuk, felidéztük lelkigyakorlatait, az együtt töltött napokat. Régi fényképeket kerestünk, megosztottuk élményeinket.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Ez a feladat egyikünk számára nagyon könnyű és otthonos, másikunk számára pedig nagyon nehéz volt. A kreativitás helyett a tartalomra helyeztük a hangsúlyt, mindketten a kézzel írott levelet választottuk, amit másnap reggelre a konyhapulton "felejtettünk". Én egészen hétköznapi, gyakorlati dolgokat köszöntem meg inkább, férjem pedig a közös álmokat, és azt, hogy az életében jelen vagyok.

Ez a feladat azért volt érdekes, mert ebben a csúnya, párás, ködös időben vidámsággal és várakozással töltött el. Már napok óta rossz kedvem volt, nyomott’ voltam a napsütés hiánya miatt. Viszont a levelek, üzenetek miatt mindig vártam Párom megnyilvánulásait, véleményét. Jó volt várni az Ő örömét. Mi nagyon figyelünk egyébként is arra, hogy mindent megköszönjünk a Másiknak, így nem a feladat volt különleges, hanem a mód. Kicsit visszaugrottunk az időben és ismeretségünk kezdeti időszaka jutott többször eszembe, amikor minden gondolatunk a Másik körül forgott. Érdekes volt újból ezt átérezni. Köszönettel az ötletért!

Köszönjük a feladatot! Jó volt levelet kapni. :) Kapcsolatunk elején rengeteget leveleztünk, így most egy kicsit nosztalgiáztunk.. Fontosnak tartjuk, hogy nemcsak szóban, hanem írásban is kifejezzük érzéseinket és gondolatainkat egymásnak.