Beszámolók

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Egyszerűen csak megélni!

avagy a Szabó család élménybeszámolója

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rendhagyó Randevúk program. Rendhagyó, hiszen a mai világban, ahol az ember csak magára gondol, itt végre a házastársadra figyelhetsz. Rendhagyó, mert eszedbe juttatja újra, hogy milyen gyönyörű is a párod kívül-belül. Rendhagyó, mert nem magamról szól, hanem rólunk. A feleségemről és rólam. Rendhagyó, mert azért, hogy teszek a házasságomért, még nyerhetek is valamit. Nyerni valamit pedig mindenki szeret.

Hát mi egy családi belépőt nyertünk a Sobri Jóska Kalandparkba. Volt is öröm, hiszen őszintén szólva 3 gyerekkel ez nem igazán fért volna bele a családi kasszába. Persze, amikor elkezdtük összeszervezni a „kalandnapot”, egyből el is kezdtük túlbonyolítani is a napot: a legkisebb mikor alszik, ott ebédeljünk vagy nem, mikor induljunk, délelőtt vagy délután, a legnagyobb már 7, a legkisebb még csak 2 éves, mit tudunk ott majd közösen használni? Szóval bonyolítottuk magunknak előre a napot.

Aztán megérkeztünk a parkba. Hét ágra sütött a nap. A feleségem egyből elkezdte feltölteni a belső akkumlátorát belőle. A gyerekek meg kapkodták a fejüket. – Apa, ezt nézd meg. – Anyu te is látod. – Az meg mi?- Mennyünk oda, simogassuk meg! És a gyerekek szívből mosolyogtak. Mi pedig rájöttünk, hogy nincs más dolgunk, csak egyszerűen megélni a napot. Megélni és átélni a gyerekek örömét. Mert ők tudnak önfeledten örülni, felszabadultan játszani, egyszerűen csak boldognak lenni. Aztán beindult a játék. A legkisebb vagy fél órán át csak vonatozott. Csak körbe és körbe. Közben pedig kurjongatott és kacagott. Őszintén örült. Most is mikor papírra vetem ezeket a sorokat, én is mosolygok. Ennyi idővel utána is.

Aztán áttértünk az elektromos quadra, és újra átéltük, hogy a gyerekeink ügyesek. Nem kell túlfélteni őket. Csak állni a pálya szélén és integetni nekik. Meg átölelni közben a párodat. Az ugráló vár persze kötelező volt. Azt viszont továbbra sem értem, hogy ezek a várak, hogy bírnak ki ennyi mindent. Mert hát a gyerekek nem fogták vissza magukat. És csinálhatnának olyan várakat is, amik a felnőtteket is elbírják. Szerintem sokunkból kitörne a gyerek. Majd egy kis nasizás után szétszóródott a család. A nagyobbak nekivágtak a drótkötél pályának. Jó volt látni, hogy a fiam milyen bátor és mennyire ügyes. Hihetetlenül büszke voltam rá. A többiek kihasználták közben a környezet adta lehetőségeket és szépséget. Mert a láblógatás is jó program. Főleg a tóban. Meg a Vizi biciklizés. No de nem csak a gyerekek találták fel magukat ám. Falat mászni, drótkötélen átcsúszni a tó felett. Hát bizony belőlem is kitört a gyerek. És milyen jó érzés volt ez.

Szóval a nap végére irtóra elfáradtan és még jobban mosolyogva léptünk ki a kapun. Egyszerűen csak megéltük a napot, annak a teljes szépségében. Mert sokat adott az a nap. Több volt ez, mint egyszerű élmény. Sokkal több és jobb annál. Köszönöm!!

ui: a gyerekek azóta is azt kérdezik, hogy mikor megyünk újra.


Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Vízkereszt napjára nagyon jó programnak ígérkezett az első feladat teljesítése, ráadásul gyönyörű időt is kaptunk hozzá, így belevágtunk a túrába. Picit megfázósak vagyunk, így egy rövidebb sétát terveztünk a környéken. Zalahalápon lakunk, én az esküvő után költöztem ide (másfél éve házasodtunk), így még nem annyira ismertem a környéket, úgyhogy nem mentünk messzire, megnéztük, mi van a Haláp-hegy túloldalán. Másfél órás séta volt, gyönyörű tájakkal. Mivel az útvonal majdnem pontosan kör alakú volt, nem fordultunk meg sehol, én néha nem igazán tudtam, hogy most vajon a hegynek melyik részén járunk. Végül gond nélkül hazaértünk, és szép élményekkel gazdagodtunk.

A Bakonyban voltunk ismerősöket látogatni, ekkor jött az ötlet, mivel időnk még volt így egy kis kirándulást tettünk az Eplényi sípályánál, élveztük havat, és örültünk egymásnak, illetve az ismerősöknek.

Január 6-án és 7-én kerékpártúrára mentünk Balatonalmádiból Alsóörsre. Gyönyörű napsütésben, tavaszi melegben róttuk a kilométereket, meg- megállva a számunkra nagyon kedves helyeken. Felidéztük 40 évvel ezelőtti kezdeteket. Közös életünk első állomása Alsóörs volt.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Színházban jártunk... :) Köszönjük a lehetőséget, jól éreztük magunkat. Örülünk az együtt töltött időnek, jó volt kimozdulni, kicsit kilépni a hétköznapokból. Igazi fűszer volt ez a hét elején.

Isten kegyelméből eljutottunk egy humoros , ám mégis nagyon tanúságos és mély színházi előadásra. Téma a párkapcsolat volt. Számomra a legcsodálatosabb mondat, ami elhangzott aznap este ez volt: "Nem látod, ez itt a szívem?" A nő szívét az ökle jelképezte, és azt a feladatot kapta a férje, hogy nyissa ki ezt az öklöt. Rossz volt látni, hogy milyen sok durva próbálkozás árán akarta kinyitni felesége szívét a férj. Aztán eltöltötte a szívemet a melegség és a hála, hogy milyen nagy kegyelem megélni azt, hogy egy szerető szívű férj áll mellettem a mindennapokban. Megtanultam még inkább értékelni a kapcsolatunkat. Azt az Istenen alapuló kapcsolatot, amiben zenével, szeretettel és odafigyeléssel próbálja meg kinyitni a férjem a szívemet nap mint nap. Köszönöm Istenem a Te különleges Kegyelmedet és Szeretetedet, amely tapintható a mindennapokban, a férjemmel való kapcsolatomban. Ámen

Még az őszi Házas Estéken ajánlották a Fogadom (The vow) című filmet, ezt néztük meg. Ami tetszett benne és ami a tanulsága, hogy az az igazi, aki mellett önmagad lehetsz. Ha önmagadat adod, önmagadért fognak szeretni, és nem a pénzedért, egyéb dolgaidért. Ehhez el kell fogadnod magadat is olyannak, amilyen vagy. Ugyan hiányzik a filmből a valós történet keresztény vonulata, de így is tanulságos és érdemes volt megnézni.