Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Egy hosszabbra sikerült karácsonyi szünet után leselkedtünk neki a 4 feladatnak, amiben a kapcsolatunkat boncolgattuk. Beszélgettünk érzésekről, hiányosságokról, háláról.
Az első feladatot választottuk, leírtuk miért vagyunk hálásak, mik a vágyaink, és vajon a társunknak mi lehet a válasza. Voltak átfedések is. A feladatot pisztáciás tiramisuval, és szülinapi feladvánnyal zártuk. Vajon hány éves lettem....?
Épp az idén év elejére terveztük, hogy rendbe rakjuk a dolgozószobát illetve két gyerekszobát. Ennek a projektnek az első része volt a dolgozószoba összepakolása, amit a pici mellett felváltva, több napon leresztül tudtunk befejezni, a nagyobb részét Zoli végezte, ő az, aki gyorsabban tud pakolni, és kisebb helyre több dolgot be tud rakni. Ez a pakolás régóta érett már, nagy előrelépésnek érezzük, hogy kész, és folytathatjuk a látványosabb munkákkal.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Az egyik kedvenc helyünkre Tihanyba mentünk el. Azon belül is a belső tónál kezdtünk. Egy óvatos csúszkálás után sétáltunk egy kicsit, majd elindultunk barlang vadászatra. De csak visszhangot találtunk. Lehet rossz irányba indultunk. :) A lényeg, hogy kettesben voltunk és jól éreztük magunkat.
A barlang nem a mi világunk, inkább a napsütés és a séta. A leggyakoribb útvonalunk a lakás és a kert közötti, kutyával. Ilyenkor általában "véletlenül" egy kis kertészkedés is történik. De a nagy beszélgetésekhez nagy útvonalak illenek. A vár, a Séd völgy, vagy egy balatonparti séta szuper a hosszabb beszélgetésekhez. Az idén januárban már mindhárom megvolt, és most is süt a nap, úgyhogy ha ezt a szöveget megírtuk, utána irány egy cukrászda, kizárólag a fogyókúra kedvéért. Fiatal jegyespárként a természetes közege a randevúknak a közös séta volt, abba se bírtuk hagyni a beszélgetést, egymás megismerését. Mostanában a humor is fontossá vált, segít feldolgozni a nehézségeket.
Kipróbáltuk, hogyan lehet babakocsit tolva kézenfogva sétálni... Először úgy próbáltuk, hogy mindketten egy kézzel toltuk, a másikkal meg a párunk kezét fogtuk. Működött, de kényelmetlen volt. Úgyhogy maradt az, hogy egyikünk tolja, a másik pedig ráteszi a kezét az övére. Tudtunk beszélgetni, annak ellenére, hogy a lányunk is velünk volt. Szép vasárnap esti sétánk volt, miközben átbeszéltük, hogy mi jut eszünkbe a barlangról, és hogy mik foglalkoztatnak mostanában. Köszönjük!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A mi helyzetünk most különleges, mert most járunk a harmadik gyermekünk várásának utolsó hónapjában. Most e köré szerveződnek a közös feladatok is. Úgyhogy mi se nem főztünk, sem rendet nem raktunk a szó szoros értelmében, de mégis voltak közösen végzett tevékenységeink. Múlt héten közösen bevásároltunk a kórházi táskához, hétvégén együtt hoztuk le a padlásról a babaruhákat, együtt néztük át, mi van meg és mi kell még. És múlt héten volt a Házasság hetéhez kapcsolódó podcastok felvétele, ahol az egyik kisfilmben mi leszünk. Az erre való felkészülés is közös feladat volt, mert előtte megbeszéltük, mi mindent szeretnénk elmondani. A képen az autós hordozó Medárd babájával.
A férjem talált egy új édesség receptet a neten, mondta vasárnap megcsinálja. Majd azért átküldte nekem is a receptet. Mondom neki hát nem Te fogod elkészíteni. Igen, igen de azért segítesz ugye, mert nem tudom hogyan kell a zselatint elkészíteni. Így alkottuk meg közösen a túrós barackos szerelmes zselatinos desszertet. Nagyon öregek és kopottak voltak az evőeszközeink. Szeretek hétköznap is csinosan teríteni. Nekem a közös étkezés ünnep. Így vettünk újakat, kitakarítottam a fiókot és a férjen elrendezte őket. Nagyon gusztusos és tiszta, szép és gondozott lett minden így a konyhában.
Az év első napján készítettük el a virslis csillagokat! Virslikből kell ötágú csillagokat készíteni, a közepét megtölteni krumplis, fűszeres töltelékkel, majd sajttal megszórni. Közös túra után közös főzéssel zártuk a napot! Köszönjük a feladatot!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Most épp a Joker feladatot választottuk. Azaz a lakás karácsonyi feldíszítését. Niki elég kreatív, én pedig igyekszem is megoldani azt, amit ő megálmodik. Legyen az ablakrajzolás, hópelyhek készítése. Persze Star Wars-os is van. A képen épp egy karácsonyi falu asztaldíszt készítettünk éppen. Izgalmas dolog közösen megtalálni az új lakásban a karácsonyi dekoráció helyét.
Egyértelmű volt, hogy a joker feladatot választjuk. Nem is gondolkodtunk sokat. Nagycsaládban fő a jó időbeosztás: két gyerekfuvar között tettünk egy lendületes sétát Nemesvámos havas erdejében a lemenő nap utolsó sugarainál. Ott készült a fotó. Szinte rögtön munka után volt alkalmunk beszélgetni kettesben. Aztán, hogy vacsi is legyen a gyerekeknek, Veszprém felé kanyarodtunk, és megleptük őket pizzával. Köszönjük a "feladatot"!
Kapva kaptunk az alkalmon és a JollyJoker feladatot választottuk második feladatul. Így tegnap este egy spontán borozós estét csaptunk, beszélgetéssel, vidámsággal. Sikerült megértenem a háromfázisú áramkört is, a férjem nagyon szemléletesen, a sajtokkal és almákkal magyarázta el:)
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Imahét: Ma járt le a házastársunkért szóló, a hálaadó imák hete. Igazából nem telt le, hiszen ez folyamatosan az életünk része. Az első Rendhagyó Randevúk jutottak eszünkbe, bár ott csak 1 alkalommal szólt a feladat. Öröm volt mégjobban imában hordozni egymást. Fényképet nem csatoltunk, hátha meg tudjátok nézni az 5 évvel ezelőttit. Előtte született meg Máté, akkor lettünk igazi család - erre is jó visszaemlékezni és hálát adni. Köszönjük a feladatokat és a szolgálatotokat.
Próbáltuk egymás lelkét a tenyerünkön hordozni. Kifejezni a másik fontosságát imával, öleléssel, érintéssel, szavakkal.A nap bármely szakaszában.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Mi ezt a könyvet diéta vettük elő.Véletlenszerűen olvastunk belőle részeket,és a végén csapatunk is egy kicsit, mert napközben is olvastunk belőle.
Az utolsó feladat igazi kihívàsnak ígérkezett nekünk, ugyanis Bàlint elutazott Ausztriába 5 napra snowboardot oktatni, így nagyon örültünk, hogy imát is választhattunk egymásért, hiszen azt bárhonnan lehet. Szeretek néha lelassítani, körülnézni és hálát adni, mennyi minden ajándékot kaptam az életemben. A leghálásabb mégis a házastársamért vagyok. A képen az az osztrák templomocska látható, amit Bálint keresett meg a feladat elvégzéséhez egy imáért.
Ez a feladat tulajdonképpen hetek, hónapok óta teljesül. Minden este meseként regényeket olvas fel a férjem, igaz együtt hallgatjuk a kislányommal. Most azzal fejeltük meg az estét, hogy altatás után, férjem egy Sienkiewicz novellát, "Muzsikás Jankót" olvasta fel. Máskor előfordult, hogy elaludtam a "mesén", de most olyan mély érzelmeket kevert fel bennünk, hogy még éjfélig beszélgettünk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Elkapott minket a hév és alig bírtunk megállni a rajzok gyártása során. Eleinte még a "legjobb helyek" és a "legemlékezetesebb" kategóriákban gondolkodtunk, utána el tudtuk ezt engedni és azt rajzoltuk, ami jött. A gyerekek furán néztek ránk, de mi nagyon élveztük. Lehet, hogy holnap folyt. köv.?
Tegnap este előszedtük a fényképalbumokat és belevetettük magunkat a képnézegetésbe. Elcsodálkoztunk, hogy milyen fiatalkák voltunk még pár éve, mennyit változunk kívül és belül. Nem volt mindig jó érzés emlékezni. Jó, ahol most vagyunk, ahol most tartunk. Az első fotónk Tihanyban készült, ahol Gyuri megkérte a kezemet, fontos mérföldkő az életünkben. A kis kerámia azóta is a falunk dísze, illetve az esküvőnkön is az erről készült fotó adta a hátteret. A másik a Zirc melletti Fiatalító-forrásnál készült, ahol az egyik hónapfordulónkat ünnepeltük. Szalonnát sütöttünk és kint is aludtunk sátorban.
Kis segítség kellett a rajzokhoz(azzal kapcsolatban, hogy mit ábrázolnak), de utána minden megfejtés helyes volt! Ezek szerint tényleg mindketten ott voltunk. Hihetetlen, mennyi minden történt már, mióta először találkoztunk..
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
"Apa a porszívó-bajnok" :) ez megállapításra került végérvényesen. Szeret és örömmel porszívózik, sőt észreveszi, amikor szükség van rá. Anya elpakolta a nappali összes teregetni valóját és belevetette magát a főzésbe. A konyha mégis tiszta estére! Jó feladat volt! Jöhet a családi filmnézés a nappaliban:)
Általában véve utálok rendet rakni, sajnálom rá az időt, a társam előbb nekiáll. De alapvetően a beteges pedantéria vádját egyikünkre lehet a legnagyobb rosszindulattal sem rásütni, és akkor óvatosan fogalmaztam. Aztán egy jó pár dologról más a véleményünk (mit dobjunk ki, mit hova rakjunk), úgyhogy a rendrakás nálunk nem szokott egy gyakori és békés egyetértésben zajló dolog lenni. Ez a mostani (a konyhapult egy részét tettük rendbe, ahol én rekordidő alatt képes vagyok káoszt csinálni) ahhoz képest eléggé összeszedetten és csendesen ment végbe. Általában úgy megy a rendrakás, hogy egyikünk kezébe vesz egy dolgot, amiről a másiknak egész biztosan merőben más elképzelései vannak. Most valahogy mindennek megvolt a maga helye. Amit egyikünk megfogott, azt a másik már hagyta, és ő egy újabb tárgyat fogott meg. Gyorsabb és hatékonyabb volt így, mint ahogy egyébként lenni szokott.
A feladatnak nagyon örültünk. Kimondottan ösztönző volt. A lakásnak több sarkalatos gócpontja is van….(a rendrakást illetően) Így aztán kiválasztottunk egyet, a dolgozót. Mivel az első feladattal elhúztuk az időt, kénytelenek voltunk a megkapott feladatot másnap, azaz vasárnap végezni. Ilyenkor nem szoktunk dolgozni’, de ez a feladat kivételt képezett. Kimondottan jó volt együtt pakolni és türelmesen figyelni egymásra. Végül közös döntések után mindennek találtunk helyet és kialakult a rend. Ami nagyon jó érzés volt, az az, hogy 13 hónapos kislányunk is részt vett a feladatban, hol hátráltatva, hol segítve azt. Így nem tűnt olyan lehetetlennek a véghezvitel. Mindig megmosolyogtatott bennünket valamivel. Szóval, köszönjük a lehetőséget!