Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, az utóbbi hónapokban, években sokat voltunk külön, ez megviselte a kapcsolatunkat, nagyon eltávolodtunk egymástól. Most ebben az ünnepi időszakban volt lehetőségünk újra egymáshoz kapcsolódni, beszélgetni, így pont kapóra is jött az ölelős feladat. Tegnap este közösen sütöttünk képviselőfánkot.
Eddigi kedvenc feladataink egyike volt az ölelés, mivel mindkettőnk egyik szeretetnyelve az érintés. Így ezen feladat eddig is az életünk része volt. De azért lelkesen csináltuk most is.
A nászút pillanatai jutnak eszembe a feladat kapcsán. Akkor milyen üdítő, természetes és könnyed volt rajongással szeretni a házastársunkat. És most sok év elteltével mégis hálásan gondolni azokra a pillanatokra, amelyeket fáradtan, szinte egymásra omolva kapunk el a szerelem apró jeleiként. Ezek az időpillanatok hordozzák mégis kettőnk legmélyebb érzéseket, amelyben ott lapul a bizalom, a hit, a szerelem és a nyugalom. Ők gördtenek minket továbbb a rohanó, eseményekkel és feladatokkal teli életünkben. (A fotón a mi tandemünk, amivel a nászutunkon gördültünk városról városra!)
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Agapé: Együtt kiteljesedni videó gondolataink: 1. "Az ő boldogsága az én boldogságom elé kerül": erre újra és újra emlékeztjük magunkat, nem egyenes az út felfelé. 2. Gyereknevelés: nekünk nem az eleje, a vége nehéz. Az elején fiatalok voltuk, erősek, segítettek a nagyszülők, és egy kisgyerek sok boldogságot ad a szülőnek. Most viszont az a siker, ha felnőnek, önállóak lesznek és a saját útjukban bontakoznak ki. Mi már "csak" a támogató közeg vagyunk ehhez. Ez érzelmileg nem mindig könnyű. 3. Egymás támogatása: máshogy nem megy, de ez nem egy 50-50% adok-kapok balanszírozás, hanem folyamatos kommunikáció és sok empátia kell hozzá, mert az élethelyzetek változnak, és mi is.
Végre rászántuk magunkat, hogy megnézzük az egy órás videót. Épp előtte beszélgettük, milyen fontos az egymásnak odaszánt idő, hogy igenis be kell írni a naptárba, hogy ne írhassa felül semmi. Ez elég nehéz 3 különböző korú gyerek mellett.
Az Őszi randevú rendezvényen Trill Zsolt, és felesége Szűcs Nelli színészek voltak a vendégek. Magával ragadott bennünket az est varázsa, a szépen feldíszített terem, az előadók, életük története. Nagyon szépen köszönjük Széplaki Borkának, hogy lehetővé tette mindenki számára, hogy fényképet is készíthessünk - e csodás környezetben.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Hát nem gondoltuk volna, hogy egy férfi sapka ekkora derültséget okozzon. Mármint, hogy vajon mit húzunk ki belőle. Sokkal izgalmasabb úgy az activity, hogy az is érdekel, hogy mit írhatott a másik. És volt némi kacagás is.
Activity helyett barkochbáztunk egyet. Különböző napokon, eltérő élethelyzetekben mondtuk be egymásnak a telefonba, vagy személyesen: “Gondoltam!” Nem volt nehéz kitalálni az eseményeket, annál nehezbb abbahagyni. Lehet, hogy ezt meg is tartjuk szokásnak.
Most, hogy az én drága férjem a kórházban van, és el vagyunk szakítva egymástól, telefonon idéztük fel a kedvenc képeinket és vele együtt természetesen közös élményeinket. Tavaly felmotoroztunk egy hágóra, ami mindkettőnknek nagy élmény volt, és onnan drótkötéllifttel felmentünk a hegy csúcsára. Ott volt egy kis hó, volt hógolyózás is, nyár közepén. És volt egy drótos lépcső, amin mindkettőnkről készült kép. Ezt jövőre motoros szerkóban bevállalnánk, de kicsit melegebben öltözve akár most is. Nagyon jó érzés tudni ebben a (szó szerint...) szívszorító helyzetben, hogy voltak és még lesznek közös élményeink. Ha meggyógyul, még a Lesachtalt is újra bevállalnám...
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A "nemszeretem" feladatokkal úgy voltunk, hogy mindkettőnk erőteljesen tudni vélte a maga és a másik listáját is. Az írott emlék hagyása az csak nekem erős oldalam, ezért halogattuk is a feladatot. De végül egymás mellé tettük a két listát, ahol majdnem teljes volt a konszenzus, azaz az ezzel kapcsolatos feltételezéseink beigazolódtak. Már régóta bevett gyakorlat, hogy mindkettőnk elvégzi azt, amit a másik utál. Az egy komoly kérdés, mit kezdjünk azokkal a feladatokkal, amit mindkettőnk utál - hát ezt általában valamelyikünk magára szokta vállalni a másik iránti szeretetből.
Nehéz volt összeszedni, hogy ki mit nem szeret csinálni. Arra jutottunk, hogy mindenki azt csinálja az elvégzendő feladatokból, amit szeret. Vagy csak már megszoktuk a saját részünket, mindenesetre nem kívánjuk a másik feladatait. Voltak egyezőségek is, de azért meg is lepődtünk. Megegyeztünk, hogy Gyuri többször fog segíteni a mosásban, ruhák leszedésében, hajtogatásban, én pedig gyakrabban próbálok főzni. Azt hittük nagyobb vitát fog kavarni köztünk ez a feladat, de inkább az volt a hangsúlyos, hogy jól van így, és nem szívesen cserélnénk. Rendhagyó módon egy fürdőben oldottuk meg ezt a feladatot!
Kedves Rendhagyó Randevú! Nekünk nincsen nem szeretem feladat, mert mindent szívesen megteszünk egymásért. A férjem úgy válaszolt, hogy mi ezt a feladat részt nem tudjuk megoldani, nem nekünk való. Viszont kértünk egymástól.Ez nehezebb volt. A férjem nagyon racionális ember. Azt kérte végre állítsuk be a kocsimban a Pánik Gombot, mert neki az én biztonságom nagyon fontos. Ő ezt a fél órát kérte tőlem. Erre eddig az én hanyagságom miatt nem került sor. Az én kérésem is nehéz volt. Ahogy öregszünk, kissé romlik a humorunk. Korábban többet nevettünk.Én egy jó viccet kértem a mai napra.Sikerült. Nagyon jót nevettünk.Végül is egész nap nevettünk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A művészi kommunikáció felemeli egy magasabb síkra azt, amit összességében emberi létnek hívunk. Onnan már képesek lehetünk szemlélni azt, amin tegnap még veszekedtünk. Onnan már érezheti a szellem, hogy közelebb van valami nagyszerűhöz, valami hatalmashoz, ami felé érdemes feszülni. Egyszóval a művészet élni segít. Pláne ha a kommunikációs kód a zene vagy az irodalom. A legkönnyebb és egyben a legnehezebb feladaton vagyunk túl: nyugalmat teremteni, kutatni, gondolkodni, interpretálni, átadni, megbocsátani és elengedni. Mégis úgy érezzük, ezért érdemes igazán...
Újabban nekifogtunk kártyázni, és egy esti kártyaparti után kezdtünk némileg spontánul beszélgetni a kapcsolatunkról, hogy mi minden történt velünk az elmúlt években. Összegzésül elmondhatjuk, hogy nehéz időszak van a hátunk mögött, évek óta nem született élő gyermekünk. Ezek az évek sokat változtattak, alakítottak rajtunk, a kapcsolatunkon. Örülünk annak, ahol most tartunk, jó helyen vagyunk, hálát adhatunk rengeteg mindenért, egymásért, a házért, ahol élünk, és még a nehézségekért is. Igen, mert ha nem lettek volna, most nem azok lennénk, akik most vagyunk.
Fényképek is előkerültek a közös indulástól kezdve. Jó volt újragondolni a megtett 27 évet. Örömök, feladatok, kihívások... Házasságkötéskor kapott gyertyánk mellett adtunk hálát a kapott kegyelmekért.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
"Élmény-fotózkodás" címet adnám annak az egy órának, amit Molnár Adrien műtermében tölthettünk a Rendhagyó Randevúk tombola fődíjaként. Hatalmas élmény és klassz ajándék volt számunkra hatodmagammal egy profi, jól megszervezett, melegszívű, ötletgazdag fotós kezei között fotózkodni. Azonnal felkerültek a nappalinkba a remek képek. Köszönjük Adrien munkáját, nyitottságát, rugalmasságát és profi szaktudását, amit minden nála készült képünk tükröz.
Hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy időt szánt az ajándékfotózásra és sok csodás képpel lehettünk gazdagabbak általa. "Aki mást felüdít, maga is felüdülés."
A Gannán töltött hétvége csodálatos volt. Valódi áldásként, ajándékként éltük meg az ott töltött napokat. A ház, a környezet, a falu gyönyörű! Az apartmanok barátságosak, otthonosak, rendezettek és nagyon tiszták, mindennel ellátva, amire csak szükség lehet.
A vendéglátóink kedvesek, közvetlenek és rendkívül rugalmasak voltak. Attila jóvoltából az Eszterházy Mauzóleum és a falu történetébe is bepillantást nyerhettünk, igazán érdekes és élvezetes idegenvezetés volt!
Bárkinek csak ajánlani tudom a Bokréta Vendégházat! Remélem, hogy hamarosan újra a vendégeik lehetünk! Még egyszer köszönjük a lehetőséget! Isten áldását kívánjuk életükre, munkájukra!