Beszámolók

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Nagyon elgondolkodtatóak azok a kérdések, hogy milyen gondokat hidaltunk át, milyen problémákkal küzdöttünk meg közösen, mi köt össze bennünket. Épp ezekről beszéltünk múlt héten a kisfilm készítése során. Volt szó arról, hogy melyek voltak a nehezebb időszakok, például a munkába való visszatérés a kisgyerekes évek után, mi volt a legkomolyabb próbatétel, hát az kétségtelenül a közösen hordozott betegség és a vele járó kényszerű egyedüllét és bizonytalanság mindkettőnknek. Összekötni az Istentől kapott szeretet köt össze minket, annak a tudata, hogy Ő megtart bennünket, velünk van mindig. Nagy erőt jelentenek a barátaink, az ő imáik is.

Elsétáltunk a kertünk végében található erdőbe, egy kis patak feletti hídhoz. Sokszor járunk erre.Sokszor átmegyünk ezen a hídon. Nekünk nagyon nagy feladat volt áthidalni azt a nehézséget hogy az első házasságomból származó kislányom nagyon nehezen fogadta el a férjemet. Nagyon lázadozott ellene, nagyon sok borsot tört az orra alá. Nekünk ez nagyon nagy nehézség volt. Nagy türelemmel és sok apró ötletes megoldással, nagy szeretettel, de megoldottuk. Nekünk az Anna igen nagy akadály volt. De 20 év után ma a férjemet hívja Apának, a férjemtől kérték ki a kezét feleségnek és a férjem fogja oltárhoz vezetni.

Mi a sétát választottuk . Ez a híd számunkra fontos hely, a közelben volt a kezdeti időnkben randevúnk. Itt sok mindent átbeszéltük anno. Most pedig nosztalgiázunk egy kicsit.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Január második napján kerítettünk sort a forrás túránkra a Bakonyban. Úgy alakult, hogy a Fiatalító forrást, az Imre-kutat és a Néma-kutat is felkerestük és még egy mammutfenyőt is beiktattunk. Számunkra a forrást, a töltekezést a közös élmények, programok jelentik, a házasságunk ebből töltekezik. Novemberben volt szerencsénk egy nagy utazáson részt venni a Föld másik oldalán, amely sokkal közelebb hozott bennünket egymáshoz. Igazán élveztük az együtt töltött időt, a programokat, pihenést, sétákat, olvasást.

2 hét iskolai és óvodai karantén után határozottan jól esett egy gyerekmentes nap, és mivel kellemesen sütött a nap, hát elsétáltunk a Laczkó Dezső forráshoz. Beszélgettünk a saját belső forrásainkról, miből nyerünk erőt a továbbiakhoz. Kellemes nap volt.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Próbáltuk egymás lelkét a tenyerünkön hordozni. Kifejezni a másik fontosságát imával, öleléssel, érintéssel, szavakkal.A nap bármely szakaszában.

Imahét: Ma járt le a házastársunkért szóló, a hálaadó imák hete. Igazából nem telt le, hiszen ez folyamatosan az életünk része. Az első Rendhagyó Randevúk jutottak eszünkbe, bár ott csak 1 alkalommal szólt a feladat. Öröm volt mégjobban imában hordozni egymást. Fényképet nem csatoltunk, hátha meg tudjátok nézni az 5 évvel ezelőttit. Előtte született meg Máté, akkor lettünk igazi család - erre is jó visszaemlékezni és hálát adni. Köszönjük a feladatokat és a szolgálatotokat.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Egyszerűen csak megélni!

avagy a Szabó család élménybeszámolója

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rendhagyó Randevúk program. Rendhagyó, hiszen a mai világban, ahol az ember csak magára gondol, itt végre a házastársadra figyelhetsz. Rendhagyó, mert eszedbe juttatja újra, hogy milyen gyönyörű is a párod kívül-belül. Rendhagyó, mert nem magamról szól, hanem rólunk. A feleségemről és rólam. Rendhagyó, mert azért, hogy teszek a házasságomért, még nyerhetek is valamit. Nyerni valamit pedig mindenki szeret.

Hát mi egy családi belépőt nyertünk a Sobri Jóska Kalandparkba. Volt is öröm, hiszen őszintén szólva 3 gyerekkel ez nem igazán fért volna bele a családi kasszába. Persze, amikor elkezdtük összeszervezni a „kalandnapot”, egyből el is kezdtük túlbonyolítani is a napot: a legkisebb mikor alszik, ott ebédeljünk vagy nem, mikor induljunk, délelőtt vagy délután, a legnagyobb már 7, a legkisebb még csak 2 éves, mit tudunk ott majd közösen használni? Szóval bonyolítottuk magunknak előre a napot.

Aztán megérkeztünk a parkba. Hét ágra sütött a nap. A feleségem egyből elkezdte feltölteni a belső akkumlátorát belőle. A gyerekek meg kapkodták a fejüket. – Apa, ezt nézd meg. – Anyu te is látod. – Az meg mi?- Mennyünk oda, simogassuk meg! És a gyerekek szívből mosolyogtak. Mi pedig rájöttünk, hogy nincs más dolgunk, csak egyszerűen megélni a napot. Megélni és átélni a gyerekek örömét. Mert ők tudnak önfeledten örülni, felszabadultan játszani, egyszerűen csak boldognak lenni. Aztán beindult a játék. A legkisebb vagy fél órán át csak vonatozott. Csak körbe és körbe. Közben pedig kurjongatott és kacagott. Őszintén örült. Most is mikor papírra vetem ezeket a sorokat, én is mosolygok. Ennyi idővel utána is.

Aztán áttértünk az elektromos quadra, és újra átéltük, hogy a gyerekeink ügyesek. Nem kell túlfélteni őket. Csak állni a pálya szélén és integetni nekik. Meg átölelni közben a párodat. Az ugráló vár persze kötelező volt. Azt viszont továbbra sem értem, hogy ezek a várak, hogy bírnak ki ennyi mindent. Mert hát a gyerekek nem fogták vissza magukat. És csinálhatnának olyan várakat is, amik a felnőtteket is elbírják. Szerintem sokunkból kitörne a gyerek. Majd egy kis nasizás után szétszóródott a család. A nagyobbak nekivágtak a drótkötél pályának. Jó volt látni, hogy a fiam milyen bátor és mennyire ügyes. Hihetetlenül büszke voltam rá. A többiek kihasználták közben a környezet adta lehetőségeket és szépséget. Mert a láblógatás is jó program. Főleg a tóban. Meg a Vizi biciklizés. No de nem csak a gyerekek találták fel magukat ám. Falat mászni, drótkötélen átcsúszni a tó felett. Hát bizony belőlem is kitört a gyerek. És milyen jó érzés volt ez.

Szóval a nap végére irtóra elfáradtan és még jobban mosolyogva léptünk ki a kapun. Egyszerűen csak megéltük a napot, annak a teljes szépségében. Mert sokat adott az a nap. Több volt ez, mint egyszerű élmény. Sokkal több és jobb annál. Köszönöm!!

ui: a gyerekek azóta is azt kérdezik, hogy mikor megyünk újra.


Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Napsütés. Harangvirág.

Csend. Béke.

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor egyszerűen csak minden pont olyan, amilyennek lennie kell. Az ember tökéletes harmóniában van a világgal, és ennél teljesebbnek nem is érezhetné magát.” /Alice Clayton/

A 2018. évi Rendhagyó Randevúk egyik főnyereményeként két csodaszép napot töltöttünk el (júliusban) Gannán, a Bokréta Vendégház Harangvirág apartmanjában.

Már a megérkezéskor tudtam, hogy jó helyen vagyunk. Hála a Harcos családnak a felajánlásért és a kedves és figyelmes vendéglátásért. Nagyon jól éreztük magunkat. Jó levegőn, idilli környezetben minden adott volt a kikapcsolódáshoz, szemlélődéshez, testi-lelki feltöltődéshez. Köszönjük szépen Marcsi és Attila! 

Márta Attila és Emese, Litérről


Köszönjük a Little G. Weevil belépőket.  A Hangvillában már vártak bennünket a jegyek. Én most voltam először a színházteremben ezért is örültem a lehetőségnek.

A koncerttől bevallom kicsit tartottam, mert a blues nem áll annyira közel a szívemhez. De végül nagyon jól éreztük magunkat. Hangulatos, családias koncert volt. És még ismerős házaspárral is találkoztunk.

Köszönjük szépen:  Ildikó, Miki


Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Köszönjük ezt az estét, rég volt ilyen áldott, meghitt beszélgetésünk. Jó volt leírni és megbeszélni, hogy mennyi ajándék és kincs van az életünkben.

Jó, hogy legalább e feladat nyomán el tudtunk kicsit csendesedni és egymásra figyelni, valamint megfogalmazni és leírni pár olyan dolgot, amiből nagyon sokat tudnánk még számba venni. Persze ez is csak a gyerekek elalvása után volt lehetséges. :-)

Áldott légy, Urunk! Hálát adunk egymásért, kislányunkért, családunkért. Köszönjük, hogy mindkettőnk odatalált Hozzád. Köszönjük az örömöt, a bánatot, a fájdalmat és az irgalmat. Kérjük, adj erőt a türelemhez, az alázathoz, hogy minél jobban tudjunk helyt állni itt a Földön és a Te akaratod szerint élni. Ámen.