Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Kedden éppen sétálós délelőttünk volt, így kapóra jött a randevús újabb feladat. Almádiban sétáltunk babakocsit tologatva, és felkerestük a Balaton felett átívelő hidacskát. Mostanában több nézeteltérésünk volt, ezekről is beszéltünk, illetve a korábbi nehézségeinkről. Közelebb kerültünk egymáshoz a feladat által, köszönjük szépen!
Elsétáltunk a kertünk végében található erdőbe, egy kis patak feletti hídhoz. Sokszor járunk erre.Sokszor átmegyünk ezen a hídon. Nekünk nagyon nagy feladat volt áthidalni azt a nehézséget hogy az első házasságomból származó kislányom nagyon nehezen fogadta el a férjemet. Nagyon lázadozott ellene, nagyon sok borsot tört az orra alá. Nekünk ez nagyon nagy nehézség volt. Nagy türelemmel és sok apró ötletes megoldással, nagy szeretettel, de megoldottuk. Nekünk az Anna igen nagy akadály volt. De 20 év után ma a férjemet hívja Apának, a férjemtől kérték ki a kezét feleségnek és a férjem fogja oltárhoz vezetni.
Mi a sétát választottuk . Ez a híd számunkra fontos hely, a közelben volt a kezdeti időnkben randevúnk. Itt sok mindent átbeszéltük anno. Most pedig nosztalgiázunk egy kicsit.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Az ünnepek alatti szabadság utolsó hetére esett az a feladat, hogy egy héten át reggel és este imádkozzunk egymásért - ez jó volt, mert szabadság alatt együtt ébredtünk. Van saját közös imánk is, de kerestünk több másikat is, és azt mondtuk el együtt, mindegyik nap másikat, de reggel és este ugyanazt.
Jót mosolyogtunk.
Kicsit sokat ültünk ezen a feladaton, de végül elkészült a szófelhőnk. Tetszik, hogy ilyen kreativ feladatot kaptunk és ezt az új programot is megismerhettük. Megérintettek minket a párunk által rott szavak....
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Nagyon megörültem az első feladatnak! Korábban sosem jártam kilátóknál, nem láttam értelmét az egésznek: sok ember, fa tákolmány, sok lépcső és iszonyat szél. Mikor az első gyerekünket vártuk, a szülés előtti napokban behoztuk a lemaradásunkt, a közelben lévő kilátókat mind megmásztam, hátha elindul a kisfiam kifelé. Azóta ő már 8 éves, de a kilátózás megmaradt családi hagyományként. Most az eplényi kilátót vettük célba és közben nosztalgiáztunk.
A férjem régóta tartó betegsége miatt csak reménykedtünk, hogy el tudunk menni egy kirándulásra, de ez sajnos most hosszú ideig nem lehetséges. Az én drága férjem december 17-én stroke-ot kapott a munkahelyén, a gyors ellátásnak köszönhetően másnap már felállt. Viszont kiderült, hogy ezt szívbillentyű-gyulladás okozta. Hat hétig biztos nem jöhet haza, és műteni kell, nem tudjuk, mennyit kell várni, a kimenetele halálos is lehet. Azóta csak sírunk, ő bent, mi kint. Ma reggel sutyiban találkoztunk a mentőbeállónál, és megölelgettük egymást, valószínűleg hosszú időre kell töltekeznünk ebből. Szörnyű ez a reménytelenség, kiszolgáltatottság, elveszettnek érezzük magunkat.
A balatonfüredi Jókai kilátót választottuk ki a feladathoz. Bár volt egy kis szél és némi sárdagasztás is, a kettesben eltöltött időt nagyon élveztük. Volt alkalmunk mélyebb beszélgetésre is. És a kilátás sem volt utolsó.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Egyszerűen csak megélni!
avagy a Szabó család élménybeszámolója
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rendhagyó Randevúk program. Rendhagyó, hiszen a mai világban, ahol az ember csak magára gondol, itt végre a házastársadra figyelhetsz. Rendhagyó, mert eszedbe juttatja újra, hogy milyen gyönyörű is a párod kívül-belül. Rendhagyó, mert nem magamról szól, hanem rólunk. A feleségemről és rólam. Rendhagyó, mert azért, hogy teszek a házasságomért, még nyerhetek is valamit. Nyerni valamit pedig mindenki szeret.
Hát mi egy családi belépőt nyertünk a Sobri Jóska Kalandparkba. Volt is öröm, hiszen őszintén szólva 3 gyerekkel ez nem igazán fért volna bele a családi kasszába. Persze, amikor elkezdtük összeszervezni a „kalandnapot”, egyből el is kezdtük túlbonyolítani is a napot: a legkisebb mikor alszik, ott ebédeljünk vagy nem, mikor induljunk, délelőtt vagy délután, a legnagyobb már 7, a legkisebb még csak 2 éves, mit tudunk ott majd közösen használni? Szóval bonyolítottuk magunknak előre a napot.
Aztán megérkeztünk a parkba. Hét ágra sütött a nap. A feleségem egyből elkezdte feltölteni a belső akkumlátorát belőle. A gyerekek meg kapkodták a fejüket. – Apa, ezt nézd meg. – Anyu te is látod. – Az meg mi?- Mennyünk oda, simogassuk meg! És a gyerekek szívből mosolyogtak. Mi pedig rájöttünk, hogy nincs más dolgunk, csak egyszerűen megélni a napot. Megélni és átélni a gyerekek örömét. Mert ők tudnak önfeledten örülni, felszabadultan játszani, egyszerűen csak boldognak lenni. Aztán beindult a játék. A legkisebb vagy fél órán át csak vonatozott. Csak körbe és körbe. Közben pedig kurjongatott és kacagott. Őszintén örült. Most is mikor papírra vetem ezeket a sorokat, én is mosolygok. Ennyi idővel utána is.
Aztán áttértünk az elektromos quadra, és újra átéltük, hogy a gyerekeink ügyesek. Nem kell túlfélteni őket. Csak állni a pálya szélén és integetni nekik. Meg átölelni közben a párodat. Az ugráló vár persze kötelező volt. Azt viszont továbbra sem értem, hogy ezek a várak, hogy bírnak ki ennyi mindent. Mert hát a gyerekek nem fogták vissza magukat. És csinálhatnának olyan várakat is, amik a felnőtteket is elbírják. Szerintem sokunkból kitörne a gyerek. Majd egy kis nasizás után szétszóródott a család. A nagyobbak nekivágtak a drótkötél pályának. Jó volt látni, hogy a fiam milyen bátor és mennyire ügyes. Hihetetlenül büszke voltam rá. A többiek kihasználták közben a környezet adta lehetőségeket és szépséget. Mert a láblógatás is jó program. Főleg a tóban. Meg a Vizi biciklizés. No de nem csak a gyerekek találták fel magukat ám. Falat mászni, drótkötélen átcsúszni a tó felett. Hát bizony belőlem is kitört a gyerek. És milyen jó érzés volt ez.
Szóval a nap végére irtóra elfáradtan és még jobban mosolyogva léptünk ki a kapun. Egyszerűen csak megéltük a napot, annak a teljes szépségében. Mert sokat adott az a nap. Több volt ez, mint egyszerű élmény. Sokkal több és jobb annál. Köszönöm!!
ui: a gyerekek azóta is azt kérdezik, hogy mikor megyünk újra.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Újabban nekifogtunk kártyázni, és egy esti kártyaparti után kezdtünk némileg spontánul beszélgetni a kapcsolatunkról, hogy mi minden történt velünk az elmúlt években. Összegzésül elmondhatjuk, hogy nehéz időszak van a hátunk mögött, évek óta nem született élő gyermekünk. Ezek az évek sokat változtattak, alakítottak rajtunk, a kapcsolatunkon. Örülünk annak, ahol most tartunk, jó helyen vagyunk, hálát adhatunk rengeteg mindenért, egymásért, a házért, ahol élünk, és még a nehézségekért is. Igen, mert ha nem lettek volna, most nem azok lennénk, akik most vagyunk.
Gyertyafény mellett, meghitten beszélgettünk a több mint negyven éve tartó kapcsolatunkról. Felelevenítettük az örömteli pillanatokat, megismerkedésünket, a főiskolás éveket, első lakóhelyünket, a veszprémi éveket.Beszéltünk a gyermekeinkről, unokáinkról. Hálát adtunk a Jóistennek, hogy a nehézségek ellenére építeni tudtuk kapcsolatunkat. Olyan hívő közösségre találtunk, akik szeretettel fogadtak el bennünket erényeinkkel hibáinkkal együtt.
Fényképek is előkerültek a közös indulástól kezdve. Jó volt újragondolni a megtett 27 évet. Örömök, feladatok, kihívások... Házasságkötéskor kapott gyertyánk mellett adtunk hálát a kapott kegyelmekért.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A legkedvesebb feladat volt ez számunkra. Kellemes pillanatokat szerzett mindkettőnknek. Csak az a kár, hogy egyben az utolsó is... Jó volt "kedvenc feleségként" (l. Piros pöttyös) szerelmes üzenetet írni a "világ legerősebb apukájának".
Ez a feladat azért volt érdekes, mert ebben a csúnya, párás, ködös időben vidámsággal és várakozással töltött el. Már napok óta rossz kedvem volt, nyomott’ voltam a napsütés hiánya miatt. Viszont a levelek, üzenetek miatt mindig vártam Párom megnyilvánulásait, véleményét. Jó volt várni az Ő örömét. Mi nagyon figyelünk egyébként is arra, hogy mindent megköszönjünk a Másiknak, így nem a feladat volt különleges, hanem a mód. Kicsit visszaugrottunk az időben és ismeretségünk kezdeti időszaka jutott többször eszembe, amikor minden gondolatunk a Másik körül forgott. Érdekes volt újból ezt átérezni. Köszönettel az ötletért!
Köszönjük a feladatot! Jó volt levelet kapni. :) Kapcsolatunk elején rengeteget leveleztünk, így most egy kicsit nosztalgiáztunk.. Fontosnak tartjuk, hogy nemcsak szóban, hanem írásban is kifejezzük érzéseinket és gondolatainkat egymásnak.