Beszámolók

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Nagyon elgondolkodtatóak azok a kérdések, hogy milyen gondokat hidaltunk át, milyen problémákkal küzdöttünk meg közösen, mi köt össze bennünket. Épp ezekről beszéltünk múlt héten a kisfilm készítése során. Volt szó arról, hogy melyek voltak a nehezebb időszakok, például a munkába való visszatérés a kisgyerekes évek után, mi volt a legkomolyabb próbatétel, hát az kétségtelenül a közösen hordozott betegség és a vele járó kényszerű egyedüllét és bizonytalanság mindkettőnknek. Összekötni az Istentől kapott szeretet köt össze minket, annak a tudata, hogy Ő megtart bennünket, velünk van mindig. Nagy erőt jelentenek a barátaink, az ő imáik is.

Kedden éppen sétálós délelőttünk volt, így kapóra jött a randevús újabb feladat. Almádiban sétáltunk babakocsit tologatva, és felkerestük a Balaton felett átívelő hidacskát. Mostanában több nézeteltérésünk volt, ezekről is beszéltünk, illetve a korábbi nehézségeinkről. Közelebb kerültünk egymáshoz a feladat által, köszönjük szépen!

Elsétáltunk a kertünk végében található erdőbe, egy kis patak feletti hídhoz. Sokszor járunk erre.Sokszor átmegyünk ezen a hídon. Nekünk nagyon nagy feladat volt áthidalni azt a nehézséget hogy az első házasságomból származó kislányom nagyon nehezen fogadta el a férjemet. Nagyon lázadozott ellene, nagyon sok borsot tört az orra alá. Nekünk ez nagyon nagy nehézség volt. Nagy türelemmel és sok apró ötletes megoldással, nagy szeretettel, de megoldottuk. Nekünk az Anna igen nagy akadály volt. De 20 év után ma a férjemet hívja Apának, a férjemtől kérték ki a kezét feleségnek és a férjem fogja oltárhoz vezetni.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

A Mécs feladatot választottuk. A kérdések megválaszolása során beszélgettünk érzéseinkről, gondolatainkról, és az előttünk álló feladatainkról.

A Mécs honlap alapján elmélkedtünk el, milyen jó, hogy mi azon házaspárok táborába tartozunk, akiknek egyre boldogabb a házassága. A bizalmat, hogy ez 20-30 év múlva is így lesz, valamint a közös tevékenységeket, célokat érezzük legfontosabb belső generátoroknak. A közös tevékenységnek nekünk nem muszáj szórakozásnak lennie. Sokszor egy régóta halogatott házimunka közös elvégzése is akkora elégedettséggel tud bennünket eltölteni, hogy napokig két méterrel a föld fölött járunk. A kép, amit feltöltöttünk, a veszprémi Méhes utcában készült. Az Ó-Kovács házaspáros este óta készültünk elmenni ide. A Mécs honlap pedig a közös sétát is célul tűzte ki.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Próbáltuk egymás lelkét a tenyerünkön hordozni. Kifejezni a másik fontosságát imával, öleléssel, érintéssel, szavakkal.A nap bármely szakaszában.

Imahét: Ma járt le a házastársunkért szóló, a hálaadó imák hete. Igazából nem telt le, hiszen ez folyamatosan az életünk része. Az első Rendhagyó Randevúk jutottak eszünkbe, bár ott csak 1 alkalommal szólt a feladat. Öröm volt mégjobban imában hordozni egymást. Fényképet nem csatoltunk, hátha meg tudjátok nézni az 5 évvel ezelőttit. Előtte született meg Máté, akkor lettünk igazi család - erre is jó visszaemlékezni és hálát adni. Köszönjük a feladatokat és a szolgálatotokat.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Ezen a feladaton jót nevettünk! Történetet találtunk ki 5-5 kép alapján, méghozzá úgy, hogy egymás számára választottunk képeket. Két nagyon vicces történet született, jó volt kicsit megdolgoztatni a képzeletünket, miközben a közös képeinket nézegettük.

Tulajdonképpen férjemmel szinte mindent együtt csinálunk, ami a napi rutint illeti. Kölcsönösen segítjük egymást. Nagyon figyelmesek is vagyunk, ha a másiknak segítségre van szüksége ugrunk. Ez a feladat azonban kis megtorpanást eredményezett. A jó hír, 5 perc után szuperül megcsináltuk ezt is. Azóta volt egy másik eset is, amelyben már gondolkodás nélkül társultunk egymáshoz, még akkor is, ha az egyik félnek éppen nem a kedvenc tevékenysége volt is. Az 1 órás egyedüli munka fél óra alatt teljesült!

A férjem szekrényét raktuk rendben. Nekem régi problémám hogy nehezen szelektálja a régi, nem hordott ruháit. Neki az a problémája, hogy mindent kidobok. Mondtam ami nagyon homeless azt ki is dobom. Van egy lila pulcsi amit nagyon imád. Ezt nem mertem soha kidobni. De most nagyon szépen megkérte, hogy ezt hagyjam. Végre megértettem ez a lila pulcsi azért fontos, mert az az ő döntése. A pulcsi marad. A szekrény tetejéről is sikerült minden lomot lepakolni. Ezt a férjem maga kezdeményezte. Most kicsit szomorúak voltunk, mert az a lomtalanítás mindig az elmúlást idézi nekünk. Megígértük egymásnak, hogy mi akkor is egymás mellett leszünk.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Mivel a lakásunkat amúgy is közös képeink díszítik, inkább az első feladatot választottuk. Előtte beszélgettünk arról, hogy milyen ikonikus helyszíneink is vannak. Aztán, bár ez nem került szóba, ahogy elkezdtem a rajzolást, Zoli már az első ceruzavonásokból kitalálta, hogy mi lesz a képen. De azért szépen megvárta, amíg a rajz elkészül, és lassan megelevenedik az első randink, az első közös kutyasétáltatásunk. A képen látható kutyus azóta már a mennyből néz le ránk. Szép emlékeket idéz a kép, jó arra az időszakra visszagondolni, de arra még inkább, hogy bár ugyanúgy a másik jelenti a boldogságot a számunkra, de a kapcsolatunk azóta teljesebb lett.

Sokáig készkelődtünk mire nekiálltunk a feladatnak, pedig csak a nappali fiókját kellett kinyitnunk hozzá. Még csak albumot sem kellett készíteni. Az első gyermekünk hatévnyi házasság után érkezett, tehát akkoriban volt időnk bőven a képek rendezgetésére. Ezek az albumok egészen alul voltak, hiszen mióta a gyerekek megvannak mindig csak az ő albumaikat vettük elő nézegetni. Olyan képek kerültek elő, amikre már nem is emlékeztünk és hála figyelmes tekinteteknek szép és bensőséges pillanatokat örökítettek meg. Persze nem csak minket, hanem a gyerekeket is örömmel töltötte el az album nézegetése: milyen is volt anya és apa amikor még fiatalok voltak.

Elkapott minket a hév és alig bírtunk megállni a rajzok gyártása során. Eleinte még a "legjobb helyek" és a "legemlékezetesebb" kategóriákban gondolkodtunk, utána el tudtuk ezt engedni és azt rajzoltuk, ami jött. A gyerekek furán néztek ránk, de mi nagyon élveztük. Lehet, hogy holnap folyt. köv.?

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Köszönjük a feladatot! Jó volt levelet kapni. :) Kapcsolatunk elején rengeteget leveleztünk, így most egy kicsit nosztalgiáztunk.. Fontosnak tartjuk, hogy nemcsak szóban, hanem írásban is kifejezzük érzéseinket és gondolatainkat egymásnak.

A legkedvesebb feladat volt ez számunkra. Kellemes pillanatokat szerzett mindkettőnknek. Csak az a kár, hogy egyben az utolsó is... Jó volt "kedvenc feleségként" (l. Piros pöttyös) szerelmes üzenetet írni a "világ legerősebb apukájának".

Ez a feladat azért volt érdekes, mert ebben a csúnya, párás, ködös időben vidámsággal és várakozással töltött el. Már napok óta rossz kedvem volt, nyomott’ voltam a napsütés hiánya miatt. Viszont a levelek, üzenetek miatt mindig vártam Párom megnyilvánulásait, véleményét. Jó volt várni az Ő örömét. Mi nagyon figyelünk egyébként is arra, hogy mindent megköszönjünk a Másiknak, így nem a feladat volt különleges, hanem a mód. Kicsit visszaugrottunk az időben és ismeretségünk kezdeti időszaka jutott többször eszembe, amikor minden gondolatunk a Másik körül forgott. Érdekes volt újból ezt átérezni. Köszönettel az ötletért!