Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Mi a napi útravalót választottuk. Hétfőtől kezdve hallgattuk végig a lelki útravalókat. A mai különösen is aktuális számunkra, mivel Emesének most vasárnap lesz a gyertyaszentelése, készülődve az elsőáldozásra. Mindegyik napon kaptunk gondolaébresztést, amin együtt rágódhattunk. Egy kicsi "csalást" is beterveztünk. Azaz a másik feladatot is megcsináljuk majd a jövő héten ( mert az is tetszett).
Nekünk nagyon fontosan ezek az egymásnak adott apró materiális ajándékok is. Adtunk már egymásnak igazán grandiózus dolgokat is, de ezek a mindennapi apróságok nagyon fontosak.Bárhol is van az egyikünk mindig gondol a másikra. A férjem volt a kisunokánál, én nem tudtam elmenni, de hozott a kedvenc cukinból nekem is valamit ahova mindig hárman járunk. Én kongresszuson voltam és egy szép tollat hoztam neki. A gyufásdoboz ajándék is minden napos. Soha nem tankolok úgy hogy marcipán szívet ne hoznék ha van. A férjem nosztalgia kiflivel lep meg ha pék fele jár. Most a képzeletbeli dobozokba 2 apró kő kerül Emlék
Tegnap este leptük meg egymást egy-egy kis aprósággal! Én melegszendvicset kaptam vacsorára, amit a férjem készített, csak oda kellett ülnöm az asztalhoz. Jó érzés volt, hogy nem nekem kell kitalálni és megcsinálni a vacsorát. Én csipkebogyót szedtem neki napközben, ez emlékeztet minket a közös túráinkra, amikor gyakran ettünk dércsípte csipkebogyót. Egy idézetet is írtam neki a könyvemből, amit most olvasok. Így sikerült még időben befejezni az 5 feladatot, aminek nagyon örülünk. Ismét gazdagabbak lettünk 5 közös élménnyel! Köszönjük!♥️
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A sportolás egy speciális változatát, a vasalás, ruha hajtogatást választottuk. 3 gyereknél ez már teljesítmény. Niki hajtogatott, én vasaltam, közben azért volt időnk beszélgetni is. A ruhaadag miatt nem is keveset.( A fénykép csak az első kört mutatja). A héten azért igyekszünk egy kis közös mozgásra is.
A fekete-fehér játékot választottuk, a következő szavakkal: fekete, szerintem, gyerekek, rotációs kapa. Innentől rendszeresen használtuk ezeket a szavakat. A következő közepesen értelmes mondatokban: Szerintem az idén nem kell használnunk rotációs kapát. Milyen fekete az égbolt a gyerekek felett.... valószinű egy nap alatt még sohasem öleltük meg egymást ennyiszer, mivel sportot űztünk belőle, hogy mindenhez használjuk ezeket a szavakat. A gyerekek is nagyon élvezték:) Köszönjük a játékot!
Közös sport gyanánt elmentünk kutyát sétáltatni. Ügyesek voltunk, mert pórázt nem vittünk, így az autó vontatókötelével sétáltak a kutyák.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Nagyon érzéketlennek hangzik, de azért tudtuk megvalósítani a romantikus gyertyafényes estét, gyerekek nélkül, mert a babysitterünk már átesett a fertőzésen. Ezzel az introval indultunk neki az estének, azaz a szabad 2 órának. A beszélgetés során szó volt elvont fogalmakról, régi szerelmekről, háláról és a terveinkről. Úgy elröppent az a kis idő...
A férjem kórházi tartózkodása miatt a második feladatig jutottunk, azt is a távolból tudtuk csak teljesíteni. A harmadik feladat testhezállónak tűnt: ki mit nézne el a másiknak, én írtam is neki egy levelet, de ő azóta még nem volt olyan állapotban, hogy ilyesmiről tudnánk beszélni, nem is erőltettem. Sajnos egy második nyitott szívműtéten is átesett azóta, ami közben olyan szövődmény lépett fel, ami kis híján az életébe került. Napokig imádkoztunk érte, és előtte is féltünk, hogy a mi közös időnk talán lejárt, de a második műtét és azt követő napok még inkább ezt a félelmet jelentették számunkra. Végül egy kedves baráti házaspár segítségével meglátogattam az intenzíven.
Írtunk listákat. Összegeztük is azokat. Szerencsére a gyerekek elaludtak, így még is tudtuk beszélni. Bízunk benne végleg el tudjuk engedni azokat amiket megbeszéltünk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Sok időbe telt rászánni magunkat egy közös sétára, de megérte. A féléves babánkat(életében először) rábíztuk Nagymamára, mi pedig jól felöltözve, kézen fogva a régóta porosodó páros kesztyűnkben sétáltunk és beszélgettünk egy jót a tapolcai tóparton. Frissítő, lélekemelő és különleges élmény volt újra így együtt lenni, csak kettesben. Kedvesemnek nagyon tetszett az egyedileg készített ajándékom, és én is nagyon meghatódtam saját verskölteményétől és a mellé kapott tábla csokitól. Nagyon szeretem a csokit. A kisbabánk is jól érezte magát a Nagymamával, bár azért nagyon megörült, mikor majd másfél óra után megjelentünk.
Vasárnap este elmentünk sétálni Veszprémbe, felfedeztük a kiserdőben a tavat, barangoltunk a Benedek-hegyen, a várban, majd beültünk forralt bort kortyolgatni. Jó volt így andalogni, egészen feltöltődtünk a végére.
Kivételesen könnyű dolgunk volt a 4. feladatnál, csak az időt kellett kivárni. Február első hétvégéjén a gyermekeink a nagyszülőknél voltak, így az egyéb teendőink mellett arra is tudtunk időt szánni, hogy kettesben sétáljunk egyet. Mivel amúgy sűrű volt a program, ezért olyan helyet választottunk, mely útba esett menet a gyerekekért. Az úrkúti őskarsztost kerestük fel, ahol én (feleség) még nem (!) jártam. Sajnos csak egy részét tudtuk bejárni, mert esett és óriási volt a sár, de így is gyönyörű volt a hely, pláne kettesben... El is határoztuk, hogy jó időben végigjárjuk a 6,2 km-es tanösvényt. A kép hátterében az egykori kézzel fejtett mangánbánya.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Tegnap este előszedtük a fényképalbumokat és belevetettük magunkat a képnézegetésbe. Elcsodálkoztunk, hogy milyen fiatalkák voltunk még pár éve, mennyit változunk kívül és belül. Nem volt mindig jó érzés emlékezni. Jó, ahol most vagyunk, ahol most tartunk. Az első fotónk Tihanyban készült, ahol Gyuri megkérte a kezemet, fontos mérföldkő az életünkben. A kis kerámia azóta is a falunk dísze, illetve az esküvőnkön is az erről készült fotó adta a hátteret. A másik a Zirc melletti Fiatalító-forrásnál készült, ahol az egyik hónapfordulónkat ünnepeltük. Szalonnát sütöttünk és kint is aludtunk sátorban.
Az úgy kezdődött, hogy elkezdtem rajzolni, és jött a Csilla megkérdezte, hogy rá nézhet-e? Mondtam , hogy még nagyon nincs kész éppen csak elkezdtem, de ha úgy gondolja próbálja meg. Megpróbálta kb. 15-20 mp után jelezte, hogy tapolcai plébánia 1989 január amikor először láttuk egymást. Avagy amikor én megláttam Őt ami elárult, az a kockás szoknya. Ennyi.
Elmerültünk a régmúltban. Sorra vettük - nagy örömünkre - a több évtizede készült fekete fehér és színes fotókat. Montázsokat készítettünk, amelyeket kitettünk szobánkban.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ez a feladat azért volt érdekes, mert ebben a csúnya, párás, ködös időben vidámsággal és várakozással töltött el. Már napok óta rossz kedvem volt, nyomott’ voltam a napsütés hiánya miatt. Viszont a levelek, üzenetek miatt mindig vártam Párom megnyilvánulásait, véleményét. Jó volt várni az Ő örömét. Mi nagyon figyelünk egyébként is arra, hogy mindent megköszönjünk a Másiknak, így nem a feladat volt különleges, hanem a mód. Kicsit visszaugrottunk az időben és ismeretségünk kezdeti időszaka jutott többször eszembe, amikor minden gondolatunk a Másik körül forgott. Érdekes volt újból ezt átérezni. Köszönettel az ötletért!
Ez a feladat egyikünk számára nagyon könnyű és otthonos, másikunk számára pedig nagyon nehéz volt. A kreativitás helyett a tartalomra helyeztük a hangsúlyt, mindketten a kézzel írott levelet választottuk, amit másnap reggelre a konyhapulton "felejtettünk". Én egészen hétköznapi, gyakorlati dolgokat köszöntem meg inkább, férjem pedig a közös álmokat, és azt, hogy az életében jelen vagyok.
A legkedvesebb feladat volt ez számunkra. Kellemes pillanatokat szerzett mindkettőnknek. Csak az a kár, hogy egyben az utolsó is... Jó volt "kedvenc feleségként" (l. Piros pöttyös) szerelmes üzenetet írni a "világ legerősebb apukájának".