Férjemmel egyik este elbeszélgettünk arról, hogy mik azok a dolgok, amikért a jelenlegi élethelyzetünkben leginkább hálát érez. Majd én is elmondtam. Ezután a kéréseinket, a szívünkre helyezett vágyainkat tártuk egymás elé, majd Isten felé (kérve, hogy adja meg a bölcsesség Lelkét, hogy valóban olyasmire vágyjunk, ami a javunkra válik). Papírra vetettük gondolatainkat, és ebből írtunk egy pár mondatos hálaadó imádságot. Kis elcsendesülés után, férjemmel ketten hangosan elolvastuk az imát, és hálát adtunk a családunkért. A házi szentélyhez szükséges dolgokat a férjem felvitte a tetőtérre, én pedig másnap elkészítettem az oltárt. Régi vágyunk, hogy ott, a tetőtéren, ami talán a legintimebb, legbensőségesebb helye a házunknak, házi szentélyt alakítsunk ki, hiszen eddig is leginkább oda vonultunk el, ha belső imára vágytunk.

Áldott légy, Urunk! Hálát adunk egymásért, kislányunkért, családunkért. Köszönjük, hogy mindkettőnk odatalált Hozzád. Köszönjük az örömöt, a bánatot, a fájdalmat és az irgalmat. Kérjük, adj erőt a türelemhez, az alázathoz, hogy minél jobban tudjunk helyt állni itt a Földön és a Te akaratod szerint élni. Ámen.

Egy meghitt ima keretében adtunk hálát az együtt töltött évekért, a gyerekünkért. Úton vagyunk, ez a legjobb kifejezés, es meg nagyon sok teendő vár ránk a házasságunkkal kapcsolatban. A bizalmat szeretnénk jobban elmélyíteni - Isten és egymás iránt. Testi bajaink gyógyulásáért is imádkoztunk.