Beszámolók

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Tegnap este előszedtük a fényképalbumokat és belevetettük magunkat a képnézegetésbe. Elcsodálkoztunk, hogy milyen fiatalkák voltunk még pár éve, mennyit változunk kívül és belül. Nem volt mindig jó érzés emlékezni. Jó, ahol most vagyunk, ahol most tartunk. Az első fotónk Tihanyban készült, ahol Gyuri megkérte a kezemet, fontos mérföldkő az életünkben. A kis kerámia azóta is a falunk dísze, illetve az esküvőnkön is az erről készült fotó adta a hátteret. A másik a Zirc melletti Fiatalító-forrásnál készült, ahol az egyik hónapfordulónkat ünnepeltük. Szalonnát sütöttünk és kint is aludtunk sátorban.

Mókás volt ez a játék, kedves régi emlékeket idézett fel bennünk. Régóta nem nevettünk közösen ilyen jót. Jól esett teljesíteni ezt a feladatot. Az első képen az egyik első közös motorozásunk emléke látható, amikor a Balaton partjára mentünk romantikázni, csakhogy ezer szúnyog rajzott körülöttünk. Sebaj - gondoltuk-, csak találunk megoldást. Egy éjszaka is nyitva tartó fabódéban kínáltak szúnyogriasztó krémet. Méregdrága volt, de megvettük, és alaposan bekentük magunkat. A szúnyogok el is kerültek minket...nem úgy, mint az összes többi rovar... A második képünk a nászutunkra emlékeztet minket. Sopronban, a Fekete Bárány panzióban szálltunk meg.

Az úgy kezdődött, hogy elkezdtem rajzolni, és jött a Csilla megkérdezte, hogy rá nézhet-e? Mondtam , hogy még nagyon nincs kész éppen csak elkezdtem, de ha úgy gondolja próbálja meg. Megpróbálta kb. 15-20 mp után jelezte, hogy tapolcai plébánia 1989 január amikor először láttuk egymást. Avagy amikor én megláttam Őt ami elárult, az a kockás szoknya. Ennyi.

Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.

Otthoni forrócsokizás/sütizés lett a feladatból, mert nem tudtuk megoldani a gyerekvigyázást. Ennek ellenére nagyon jól sikerült, a sétát holnap délután tesszük mellé. :) Az időzítés külön ajándék, mert ma van a második házassági évfordulónk. :D

Hétköznap lévén nem tudtunk Veszprémbe utazni, mert férjem 17h-ig dolgozott. Ő Veszprémben dolgozik, de Balatonfüreden élünk, kislányunk pedig még csak 13 hónapos. Szóval a pihenős' estét otthon tartottuk. Süti, tea, pezsgő. Nagyon jó kellemes és tartalmas esténk volt.

Elkészült a frenetikusan finom, szeretettel teli, nyugodt esti randihoz teljesen tökéletes sütemény. Ezzel már rá is hangolódunk az estére. Mindarra a kettesben töltött , békés , mély együttlétre, amit Isten kegyelméből már 12 éve tapasztalunk egymás mellett. Az előkészületekben a legcsodálatosabb mindaz az izgalom volt, amivel a szívemben töltögettem ezeket a, lelki társamtól kapott sütemény alapokat. Valaki, akin keresztül közelebb kerültem ma Istenhez, aki azért lepett meg ezzel az ajándékkal, mert tudta, hogy mennyire hálás a szívem ezért a kihívásért, és tudatában volt, hogy a nagycsaláddal bevonulni egy belvárosi cukrászdába, nem mindennapi kihívás:) abban mi a randi? mi a ráhangolódás? Így aztán ajándékba kaptuk az alapanyagot, hogy továbbadhassam mindezt a férjemnek a mai napon, amit Isten a barátnőmön keresztül előkészített. Istennek hála az ajándékaiért!