Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Tegnap kerítettünk sort egymás jó tulajdonságainak számba vételére! Jó sok tulajdonság közül választhattunk, nem is volt mindig egyszerű végiggondolni, hogy valójában melyik igaz a párunkra! Jó volt megajándékozni egymást az őszinte elismerésünkkel.
Mi kinyomtattuk és egymás előtt töltöttük ki a kérdéseket. Nagyon nehéz volt a tulajdonságok közül választani, mert olyan sok jó illik egyikünk szerint a másikra és viszont. Nekem az nagyon fontos, hogy a férjem nagyon támogató. Nagyon nehéz hivatásom van, aminek alárendeltem az életem. Ez nehéz a társnak. A férjem azt jelölte meg legfontosabbnak, hogy melegszívű, érzékeny ember vagyok. Őt lenyűgözi, hogy senkit nem hagyok törődés nélkül. Végül azon is elcsodálkoztunk, hogy mindketten bejelöltük egyszerre ugyanazt, a megbízhatót és a hűségeset. És persze rém fontos közös bennünk a jókedv és a humor, a jó kedély.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A Mécs feladatot választottuk. A kérdések megválaszolása során beszélgettünk érzéseinkről, gondolatainkról, és az előttünk álló feladatainkról.
A Mécs honlap alapján elmélkedtünk el, milyen jó, hogy mi azon házaspárok táborába tartozunk, akiknek egyre boldogabb a házassága. A bizalmat, hogy ez 20-30 év múlva is így lesz, valamint a közös tevékenységeket, célokat érezzük legfontosabb belső generátoroknak. A közös tevékenységnek nekünk nem muszáj szórakozásnak lennie. Sokszor egy régóta halogatott házimunka közös elvégzése is akkora elégedettséggel tud bennünket eltölteni, hogy napokig két méterrel a föld fölött járunk. A kép, amit feltöltöttünk, a veszprémi Méhes utcában készült. Az Ó-Kovács házaspáros este óta készültünk elmenni ide. A Mécs honlap pedig a közös sétát is célul tűzte ki.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Imahét: Ma járt le a házastársunkért szóló, a hálaadó imák hete. Igazából nem telt le, hiszen ez folyamatosan az életünk része. Az első Rendhagyó Randevúk jutottak eszünkbe, bár ott csak 1 alkalommal szólt a feladat. Öröm volt mégjobban imában hordozni egymást. Fényképet nem csatoltunk, hátha meg tudjátok nézni az 5 évvel ezelőttit. Előtte született meg Máté, akkor lettünk igazi család - erre is jó visszaemlékezni és hálát adni. Köszönjük a feladatokat és a szolgálatotokat.
Próbáltuk egymás lelkét a tenyerünkön hordozni. Kifejezni a másik fontosságát imával, öleléssel, érintéssel, szavakkal.A nap bármely szakaszában.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Egyszerűen csak megélni!
avagy a Szabó család élménybeszámolója
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rendhagyó Randevúk program. Rendhagyó, hiszen a mai világban, ahol az ember csak magára gondol, itt végre a házastársadra figyelhetsz. Rendhagyó, mert eszedbe juttatja újra, hogy milyen gyönyörű is a párod kívül-belül. Rendhagyó, mert nem magamról szól, hanem rólunk. A feleségemről és rólam. Rendhagyó, mert azért, hogy teszek a házasságomért, még nyerhetek is valamit. Nyerni valamit pedig mindenki szeret.
Hát mi egy családi belépőt nyertünk a Sobri Jóska Kalandparkba. Volt is öröm, hiszen őszintén szólva 3 gyerekkel ez nem igazán fért volna bele a családi kasszába. Persze, amikor elkezdtük összeszervezni a „kalandnapot”, egyből el is kezdtük túlbonyolítani is a napot: a legkisebb mikor alszik, ott ebédeljünk vagy nem, mikor induljunk, délelőtt vagy délután, a legnagyobb már 7, a legkisebb még csak 2 éves, mit tudunk ott majd közösen használni? Szóval bonyolítottuk magunknak előre a napot.
Aztán megérkeztünk a parkba. Hét ágra sütött a nap. A feleségem egyből elkezdte feltölteni a belső akkumlátorát belőle. A gyerekek meg kapkodták a fejüket. – Apa, ezt nézd meg. – Anyu te is látod. – Az meg mi?- Mennyünk oda, simogassuk meg! És a gyerekek szívből mosolyogtak. Mi pedig rájöttünk, hogy nincs más dolgunk, csak egyszerűen megélni a napot. Megélni és átélni a gyerekek örömét. Mert ők tudnak önfeledten örülni, felszabadultan játszani, egyszerűen csak boldognak lenni. Aztán beindult a játék. A legkisebb vagy fél órán át csak vonatozott. Csak körbe és körbe. Közben pedig kurjongatott és kacagott. Őszintén örült. Most is mikor papírra vetem ezeket a sorokat, én is mosolygok. Ennyi idővel utána is.
Aztán áttértünk az elektromos quadra, és újra átéltük, hogy a gyerekeink ügyesek. Nem kell túlfélteni őket. Csak állni a pálya szélén és integetni nekik. Meg átölelni közben a párodat. Az ugráló vár persze kötelező volt. Azt viszont továbbra sem értem, hogy ezek a várak, hogy bírnak ki ennyi mindent. Mert hát a gyerekek nem fogták vissza magukat. És csinálhatnának olyan várakat is, amik a felnőtteket is elbírják. Szerintem sokunkból kitörne a gyerek. Majd egy kis nasizás után szétszóródott a család. A nagyobbak nekivágtak a drótkötél pályának. Jó volt látni, hogy a fiam milyen bátor és mennyire ügyes. Hihetetlenül büszke voltam rá. A többiek kihasználták közben a környezet adta lehetőségeket és szépséget. Mert a láblógatás is jó program. Főleg a tóban. Meg a Vizi biciklizés. No de nem csak a gyerekek találták fel magukat ám. Falat mászni, drótkötélen átcsúszni a tó felett. Hát bizony belőlem is kitört a gyerek. És milyen jó érzés volt ez.
Szóval a nap végére irtóra elfáradtan és még jobban mosolyogva léptünk ki a kapun. Egyszerűen csak megéltük a napot, annak a teljes szépségében. Mert sokat adott az a nap. Több volt ez, mint egyszerű élmény. Sokkal több és jobb annál. Köszönöm!!
ui: a gyerekek azóta is azt kérdezik, hogy mikor megyünk újra.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Mivel a lakásunkat amúgy is közös képeink díszítik, inkább az első feladatot választottuk. Előtte beszélgettünk arról, hogy milyen ikonikus helyszíneink is vannak. Aztán, bár ez nem került szóba, ahogy elkezdtem a rajzolást, Zoli már az első ceruzavonásokból kitalálta, hogy mi lesz a képen. De azért szépen megvárta, amíg a rajz elkészül, és lassan megelevenedik az első randink, az első közös kutyasétáltatásunk. A képen látható kutyus azóta már a mennyből néz le ránk. Szép emlékeket idéz a kép, jó arra az időszakra visszagondolni, de arra még inkább, hogy bár ugyanúgy a másik jelenti a boldogságot a számunkra, de a kapcsolatunk azóta teljesebb lett.
Megállapodtunk, hogy mindketten 4-4 rajzot készítünk... Szóval egyikünk alkotott végül 8-at, másikunk 3-at. Egyik szebb a másiknál... :) De tényleg szép emlékeket idéztek, s noha az nem okozott gondot, hogy melyik milyen helyszínre utal, néhány már-már elfeledett részletre mégis fény derült.
Sokáig készkelődtünk mire nekiálltunk a feladatnak, pedig csak a nappali fiókját kellett kinyitnunk hozzá. Még csak albumot sem kellett készíteni. Az első gyermekünk hatévnyi házasság után érkezett, tehát akkoriban volt időnk bőven a képek rendezgetésére. Ezek az albumok egészen alul voltak, hiszen mióta a gyerekek megvannak mindig csak az ő albumaikat vettük elő nézegetni. Olyan képek kerültek elő, amikre már nem is emlékeztünk és hála figyelmes tekinteteknek szép és bensőséges pillanatokat örökítettek meg. Persze nem csak minket, hanem a gyerekeket is örömmel töltötte el az album nézegetése: milyen is volt anya és apa amikor még fiatalok voltak.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Egy meghitt ima keretében adtunk hálát az együtt töltött évekért, a gyerekünkért. Úton vagyunk, ez a legjobb kifejezés, es meg nagyon sok teendő vár ránk a házasságunkkal kapcsolatban. A bizalmat szeretnénk jobban elmélyíteni - Isten és egymás iránt. Testi bajaink gyógyulásáért is imádkoztunk.
Áldott légy, Urunk! Hálát adunk egymásért, kislányunkért, családunkért. Köszönjük, hogy mindkettőnk odatalált Hozzád. Köszönjük az örömöt, a bánatot, a fájdalmat és az irgalmat. Kérjük, adj erőt a türelemhez, az alázathoz, hogy minél jobban tudjunk helyt állni itt a Földön és a Te akaratod szerint élni. Ámen.
Drága Istenünk! Köszönjük az időt, amit kirendeltél a közös imádságra. Köszönjük a család egységét. Köszönjük a békességet, amely Belőled táplálkozik, és Belőled ered. E nélkül nincs családi egység. Köszönjük mindkettőnk kapcsolatát Veled. Tudjuk, hogy ez az alap sosem inog meg. Hálát adunk Neked a kegyelemért, hogy szerelmünk és egymás iránti szeretetünk Benned gyökerezik. Köszönjük négy gyermekünket, akiket Tőled kaptunk és Veled nevelhetünk fel. Kegyelmed végtelen. Veled teljesedik ki az életünk. Köszönjük, hogy nem hagysz magunkra minket a kihívások idején, és azért adod azokat, hogy fejlődjünk és a Te képedre formálódjunk az úton, amit te rendeltél ki. Add a szívünkbe azt az alázatot és bölcsességet, hogy mindig meglássuk a Lélek vezetésével a Te utadat, a nekünk szánt keskeny, de Veled bejárható földi utat. Hálát adunk áldásaidért és végtelen szeretetedért. Jézus nevében! Ámen