Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, az utóbbi hónapokban, években sokat voltunk külön, ez megviselte a kapcsolatunkat, nagyon eltávolodtunk egymástól. Most ebben az ünnepi időszakban volt lehetőségünk újra egymáshoz kapcsolódni, beszélgetni, így pont kapóra is jött az ölelős feladat. Tegnap este közösen sütöttünk képviselőfánkot.
Eddigi kedvenc feladataink egyike volt az ölelés, mivel mindkettőnk egyik szeretetnyelve az érintés. Így ezen feladat eddig is az életünk része volt. De azért lelkesen csináltuk most is.
Miután második hete vagyunk köhögősek, világos volt, hogy melyik világítótoronyig megyünk. Még a 2000-es évek elején az Északi tengerről sikerült hoznom egy mécsestartót, pontosan annak a polcáig tudtunk eljutni. Viszont megnéztünk egy jó kis filmet a világ 15 legérdekesebb Világítótornyáról. Vannak emberek, akiknek feladatba kell adni, h jól érezzék magukat, különben folyton csak az igazi feladatokat hajtják. Mi tipikusan ilyenek vagyunk. Köszönjük Nektek ezt a pár perces elcsendesedést!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Agapé: Együtt kiteljesedni videó gondolataink: 1. "Az ő boldogsága az én boldogságom elé kerül": erre újra és újra emlékeztjük magunkat, nem egyenes az út felfelé. 2. Gyereknevelés: nekünk nem az eleje, a vége nehéz. Az elején fiatalok voltuk, erősek, segítettek a nagyszülők, és egy kisgyerek sok boldogságot ad a szülőnek. Most viszont az a siker, ha felnőnek, önállóak lesznek és a saját útjukban bontakoznak ki. Mi már "csak" a támogató közeg vagyunk ehhez. Ez érzelmileg nem mindig könnyű. 3. Egymás támogatása: máshogy nem megy, de ez nem egy 50-50% adok-kapok balanszírozás, hanem folyamatos kommunikáció és sok empátia kell hozzá, mert az élethelyzetek változnak, és mi is.
Végre rászántuk magunkat, hogy megnézzük az egy órás videót. Épp előtte beszélgettük, milyen fontos az egymásnak odaszánt idő, hogy igenis be kell írni a naptárba, hogy ne írhassa felül semmi. Ez elég nehéz 3 különböző korú gyerek mellett.
Az Őszi randevú rendezvényen Trill Zsolt, és felesége Szűcs Nelli színészek voltak a vendégek. Magával ragadott bennünket az est varázsa, a szépen feldíszített terem, az előadók, életük története. Nagyon szépen köszönjük Széplaki Borkának, hogy lehetővé tette mindenki számára, hogy fényképet is készíthessünk - e csodás környezetben.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Kedden éppen sétálós délelőttünk volt, így kapóra jött a randevús újabb feladat. Almádiban sétáltunk babakocsit tologatva, és felkerestük a Balaton felett átívelő hidacskát. Mostanában több nézeteltérésünk volt, ezekről is beszéltünk, illetve a korábbi nehézségeinkről. Közelebb kerültünk egymáshoz a feladat által, köszönjük szépen!
Elsétáltunk a kertünk végében található erdőbe, egy kis patak feletti hídhoz. Sokszor járunk erre.Sokszor átmegyünk ezen a hídon. Nekünk nagyon nagy feladat volt áthidalni azt a nehézséget hogy az első házasságomból származó kislányom nagyon nehezen fogadta el a férjemet. Nagyon lázadozott ellene, nagyon sok borsot tört az orra alá. Nekünk ez nagyon nagy nehézség volt. Nagy türelemmel és sok apró ötletes megoldással, nagy szeretettel, de megoldottuk. Nekünk az Anna igen nagy akadály volt. De 20 év után ma a férjemet hívja Apának, a férjemtől kérték ki a kezét feleségnek és a férjem fogja oltárhoz vezetni.
Nagyon elgondolkodtatóak azok a kérdések, hogy milyen gondokat hidaltunk át, milyen problémákkal küzdöttünk meg közösen, mi köt össze bennünket. Épp ezekről beszéltünk múlt héten a kisfilm készítése során. Volt szó arról, hogy melyek voltak a nehezebb időszakok, például a munkába való visszatérés a kisgyerekes évek után, mi volt a legkomolyabb próbatétel, hát az kétségtelenül a közösen hordozott betegség és a vele járó kényszerű egyedüllét és bizonytalanság mindkettőnknek. Összekötni az Istentől kapott szeretet köt össze minket, annak a tudata, hogy Ő megtart bennünket, velünk van mindig. Nagy erőt jelentenek a barátaink, az ő imáik is.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Kapva kaptunk az alkalmon és a JollyJoker feladatot választottuk második feladatul. Így tegnap este egy spontán borozós estét csaptunk, beszélgetéssel, vidámsággal. Sikerült megértenem a háromfázisú áramkört is, a férjem nagyon szemléletesen, a sajtokkal és almákkal magyarázta el:)
Most épp a Joker feladatot választottuk. Azaz a lakás karácsonyi feldíszítését. Niki elég kreatív, én pedig igyekszem is megoldani azt, amit ő megálmodik. Legyen az ablakrajzolás, hópelyhek készítése. Persze Star Wars-os is van. A képen épp egy karácsonyi falu asztaldíszt készítettünk éppen. Izgalmas dolog közösen megtalálni az új lakásban a karácsonyi dekoráció helyét.
Egyértelmű volt, hogy a joker feladatot választjuk. Nem is gondolkodtunk sokat. Nagycsaládban fő a jó időbeosztás: két gyerekfuvar között tettünk egy lendületes sétát Nemesvámos havas erdejében a lemenő nap utolsó sugarainál. Ott készült a fotó. Szinte rögtön munka után volt alkalmunk beszélgetni kettesben. Aztán, hogy vacsi is legyen a gyerekeknek, Veszprém felé kanyarodtunk, és megleptük őket pizzával. Köszönjük a "feladatot"!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Activity helyett barkochbáztunk egyet. Különböző napokon, eltérő élethelyzetekben mondtuk be egymásnak a telefonba, vagy személyesen: “Gondoltam!” Nem volt nehéz kitalálni az eseményeket, annál nehezbb abbahagyni. Lehet, hogy ezt meg is tartjuk szokásnak.
Hát nem gondoltuk volna, hogy egy férfi sapka ekkora derültséget okozzon. Mármint, hogy vajon mit húzunk ki belőle. Sokkal izgalmasabb úgy az activity, hogy az is érdekel, hogy mit írhatott a másik. És volt némi kacagás is.
Most, hogy az én drága férjem a kórházban van, és el vagyunk szakítva egymástól, telefonon idéztük fel a kedvenc képeinket és vele együtt természetesen közös élményeinket. Tavaly felmotoroztunk egy hágóra, ami mindkettőnknek nagy élmény volt, és onnan drótkötéllifttel felmentünk a hegy csúcsára. Ott volt egy kis hó, volt hógolyózás is, nyár közepén. És volt egy drótos lépcső, amin mindkettőnkről készült kép. Ezt jövőre motoros szerkóban bevállalnánk, de kicsit melegebben öltözve akár most is. Nagyon jó érzés tudni ebben a (szó szerint...) szívszorító helyzetben, hogy voltak és még lesznek közös élményeink. Ha meggyógyul, még a Lesachtalt is újra bevállalnám...
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Egyszerűen csak megélni!
avagy a Szabó család élménybeszámolója
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rendhagyó Randevúk program. Rendhagyó, hiszen a mai világban, ahol az ember csak magára gondol, itt végre a házastársadra figyelhetsz. Rendhagyó, mert eszedbe juttatja újra, hogy milyen gyönyörű is a párod kívül-belül. Rendhagyó, mert nem magamról szól, hanem rólunk. A feleségemről és rólam. Rendhagyó, mert azért, hogy teszek a házasságomért, még nyerhetek is valamit. Nyerni valamit pedig mindenki szeret.
Hát mi egy családi belépőt nyertünk a Sobri Jóska Kalandparkba. Volt is öröm, hiszen őszintén szólva 3 gyerekkel ez nem igazán fért volna bele a családi kasszába. Persze, amikor elkezdtük összeszervezni a „kalandnapot”, egyből el is kezdtük túlbonyolítani is a napot: a legkisebb mikor alszik, ott ebédeljünk vagy nem, mikor induljunk, délelőtt vagy délután, a legnagyobb már 7, a legkisebb még csak 2 éves, mit tudunk ott majd közösen használni? Szóval bonyolítottuk magunknak előre a napot.
Aztán megérkeztünk a parkba. Hét ágra sütött a nap. A feleségem egyből elkezdte feltölteni a belső akkumlátorát belőle. A gyerekek meg kapkodták a fejüket. – Apa, ezt nézd meg. – Anyu te is látod. – Az meg mi?- Mennyünk oda, simogassuk meg! És a gyerekek szívből mosolyogtak. Mi pedig rájöttünk, hogy nincs más dolgunk, csak egyszerűen megélni a napot. Megélni és átélni a gyerekek örömét. Mert ők tudnak önfeledten örülni, felszabadultan játszani, egyszerűen csak boldognak lenni. Aztán beindult a játék. A legkisebb vagy fél órán át csak vonatozott. Csak körbe és körbe. Közben pedig kurjongatott és kacagott. Őszintén örült. Most is mikor papírra vetem ezeket a sorokat, én is mosolygok. Ennyi idővel utána is.
Aztán áttértünk az elektromos quadra, és újra átéltük, hogy a gyerekeink ügyesek. Nem kell túlfélteni őket. Csak állni a pálya szélén és integetni nekik. Meg átölelni közben a párodat. Az ugráló vár persze kötelező volt. Azt viszont továbbra sem értem, hogy ezek a várak, hogy bírnak ki ennyi mindent. Mert hát a gyerekek nem fogták vissza magukat. És csinálhatnának olyan várakat is, amik a felnőtteket is elbírják. Szerintem sokunkból kitörne a gyerek. Majd egy kis nasizás után szétszóródott a család. A nagyobbak nekivágtak a drótkötél pályának. Jó volt látni, hogy a fiam milyen bátor és mennyire ügyes. Hihetetlenül büszke voltam rá. A többiek kihasználták közben a környezet adta lehetőségeket és szépséget. Mert a láblógatás is jó program. Főleg a tóban. Meg a Vizi biciklizés. No de nem csak a gyerekek találták fel magukat ám. Falat mászni, drótkötélen átcsúszni a tó felett. Hát bizony belőlem is kitört a gyerek. És milyen jó érzés volt ez.
Szóval a nap végére irtóra elfáradtan és még jobban mosolyogva léptünk ki a kapun. Egyszerűen csak megéltük a napot, annak a teljes szépségében. Mert sokat adott az a nap. Több volt ez, mint egyszerű élmény. Sokkal több és jobb annál. Köszönöm!!
ui: a gyerekek azóta is azt kérdezik, hogy mikor megyünk újra.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Kicsi gyermekeink miatt a társasozást választottuk. Igazából így mindkét feladatot teljesítettük, mert képzeletben kirándultunk a gyönyörű Magyarországon, a "Barangolás - kastélyok és várak" nevű játékkal! Jó volt, nagyon tetszett!
Vízkereszt napjára nagyon jó programnak ígérkezett az első feladat teljesítése, ráadásul gyönyörű időt is kaptunk hozzá, így belevágtunk a túrába. Picit megfázósak vagyunk, így egy rövidebb sétát terveztünk a környéken. Zalahalápon lakunk, én az esküvő után költöztem ide (másfél éve házasodtunk), így még nem annyira ismertem a környéket, úgyhogy nem mentünk messzire, megnéztük, mi van a Haláp-hegy túloldalán. Másfél órás séta volt, gyönyörű tájakkal. Mivel az útvonal majdnem pontosan kör alakú volt, nem fordultunk meg sehol, én néha nem igazán tudtam, hogy most vajon a hegynek melyik részén járunk. Végül gond nélkül hazaértünk, és szép élményekkel gazdagodtunk.
Vasárnap Szentgálról indultunk túrázni, gyönyörű havas tájban gyalogolhattunk, pár percre még a nap is kisütött. Megnéztük a tiszafást, ellátogattunk a Majer-kilátóba. Utána a jelzésünk kicsit elkalandozott, így kerítést másztunk, patakon keltünk át többször is, Gyuri meg is mártózott kicsit sajnos, de a túra végére megszáradt! Útba ejtettük a Csatári kilátót, kápolnát, elkergettünk két dühödt kutyát, majd begyalogoltunk Veszprémbe szentmisére! Csodás nap volt! Sokat szoktunk túrázni, de ez különösen jól sikerült. Jó volt érezni, hogy a férjem vezet, rábízhatom magam, és ha ő biztat, még a kerítésen is át tudok mászni!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Isten kegyelméből eljutottunk egy humoros , ám mégis nagyon tanúságos és mély színházi előadásra. Téma a párkapcsolat volt. Számomra a legcsodálatosabb mondat, ami elhangzott aznap este ez volt: "Nem látod, ez itt a szívem?" A nő szívét az ökle jelképezte, és azt a feladatot kapta a férje, hogy nyissa ki ezt az öklöt. Rossz volt látni, hogy milyen sok durva próbálkozás árán akarta kinyitni felesége szívét a férj. Aztán eltöltötte a szívemet a melegség és a hála, hogy milyen nagy kegyelem megélni azt, hogy egy szerető szívű férj áll mellettem a mindennapokban. Megtanultam még inkább értékelni a kapcsolatunkat. Azt az Istenen alapuló kapcsolatot, amiben zenével, szeretettel és odafigyeléssel próbálja meg kinyitni a férjem a szívemet nap mint nap. Köszönöm Istenem a Te különleges Kegyelmedet és Szeretetedet, amely tapintható a mindennapokban, a férjemmel való kapcsolatomban. Ámen
Még az őszi Házas Estéken ajánlották a Fogadom (The vow) című filmet, ezt néztük meg. Ami tetszett benne és ami a tanulsága, hogy az az igazi, aki mellett önmagad lehetsz. Ha önmagadat adod, önmagadért fognak szeretni, és nem a pénzedért, egyéb dolgaidért. Ehhez el kell fogadnod magadat is olyannak, amilyen vagy. Ugyan hiányzik a filmből a valós történet keresztény vonulata, de így is tanulságos és érdemes volt megnézni.
Színházban jártunk... :) Köszönjük a lehetőséget, jól éreztük magunkat. Örülünk az együtt töltött időnek, jó volt kimozdulni, kicsit kilépni a hétköznapokból. Igazi fűszer volt ez a hét elején.