Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A Mécs honlap alapján elmélkedtünk el, milyen jó, hogy mi azon házaspárok táborába tartozunk, akiknek egyre boldogabb a házassága. A bizalmat, hogy ez 20-30 év múlva is így lesz, valamint a közös tevékenységeket, célokat érezzük legfontosabb belső generátoroknak. A közös tevékenységnek nekünk nem muszáj szórakozásnak lennie. Sokszor egy régóta halogatott házimunka közös elvégzése is akkora elégedettséggel tud bennünket eltölteni, hogy napokig két méterrel a föld fölött járunk. A kép, amit feltöltöttünk, a veszprémi Méhes utcában készült. Az Ó-Kovács házaspáros este óta készültünk elmenni ide. A Mécs honlap pedig a közös sétát is célul tűzte ki.
A Mécs feladatot választottuk. A kérdések megválaszolása során beszélgettünk érzéseinkről, gondolatainkról, és az előttünk álló feladatainkról.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Nagyon megörültem az első feladatnak! Korábban sosem jártam kilátóknál, nem láttam értelmét az egésznek: sok ember, fa tákolmány, sok lépcső és iszonyat szél. Mikor az első gyerekünket vártuk, a szülés előtti napokban behoztuk a lemaradásunkt, a közelben lévő kilátókat mind megmásztam, hátha elindul a kisfiam kifelé. Azóta ő már 8 éves, de a kilátózás megmaradt családi hagyományként. Most az eplényi kilátót vettük célba és közben nosztalgiáztunk.
A férjem régóta tartó betegsége miatt csak reménykedtünk, hogy el tudunk menni egy kirándulásra, de ez sajnos most hosszú ideig nem lehetséges. Az én drága férjem december 17-én stroke-ot kapott a munkahelyén, a gyors ellátásnak köszönhetően másnap már felállt. Viszont kiderült, hogy ezt szívbillentyű-gyulladás okozta. Hat hétig biztos nem jöhet haza, és műteni kell, nem tudjuk, mennyit kell várni, a kimenetele halálos is lehet. Azóta csak sírunk, ő bent, mi kint. Ma reggel sutyiban találkoztunk a mentőbeállónál, és megölelgettük egymást, valószínűleg hosszú időre kell töltekeznünk ebből. Szörnyű ez a reménytelenség, kiszolgáltatottság, elveszettnek érezzük magunkat.
A balatonfüredi Jókai kilátót választottuk ki a feladathoz. Bár volt egy kis szél és némi sárdagasztás is, a kettesben eltöltött időt nagyon élveztük. Volt alkalmunk mélyebb beszélgetésre is. És a kilátás sem volt utolsó.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Egyszerűen csak megélni!
avagy a Szabó család élménybeszámolója
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rendhagyó Randevúk program. Rendhagyó, hiszen a mai világban, ahol az ember csak magára gondol, itt végre a házastársadra figyelhetsz. Rendhagyó, mert eszedbe juttatja újra, hogy milyen gyönyörű is a párod kívül-belül. Rendhagyó, mert nem magamról szól, hanem rólunk. A feleségemről és rólam. Rendhagyó, mert azért, hogy teszek a házasságomért, még nyerhetek is valamit. Nyerni valamit pedig mindenki szeret.
Hát mi egy családi belépőt nyertünk a Sobri Jóska Kalandparkba. Volt is öröm, hiszen őszintén szólva 3 gyerekkel ez nem igazán fért volna bele a családi kasszába. Persze, amikor elkezdtük összeszervezni a „kalandnapot”, egyből el is kezdtük túlbonyolítani is a napot: a legkisebb mikor alszik, ott ebédeljünk vagy nem, mikor induljunk, délelőtt vagy délután, a legnagyobb már 7, a legkisebb még csak 2 éves, mit tudunk ott majd közösen használni? Szóval bonyolítottuk magunknak előre a napot.
Aztán megérkeztünk a parkba. Hét ágra sütött a nap. A feleségem egyből elkezdte feltölteni a belső akkumlátorát belőle. A gyerekek meg kapkodták a fejüket. – Apa, ezt nézd meg. – Anyu te is látod. – Az meg mi?- Mennyünk oda, simogassuk meg! És a gyerekek szívből mosolyogtak. Mi pedig rájöttünk, hogy nincs más dolgunk, csak egyszerűen megélni a napot. Megélni és átélni a gyerekek örömét. Mert ők tudnak önfeledten örülni, felszabadultan játszani, egyszerűen csak boldognak lenni. Aztán beindult a játék. A legkisebb vagy fél órán át csak vonatozott. Csak körbe és körbe. Közben pedig kurjongatott és kacagott. Őszintén örült. Most is mikor papírra vetem ezeket a sorokat, én is mosolygok. Ennyi idővel utána is.
Aztán áttértünk az elektromos quadra, és újra átéltük, hogy a gyerekeink ügyesek. Nem kell túlfélteni őket. Csak állni a pálya szélén és integetni nekik. Meg átölelni közben a párodat. Az ugráló vár persze kötelező volt. Azt viszont továbbra sem értem, hogy ezek a várak, hogy bírnak ki ennyi mindent. Mert hát a gyerekek nem fogták vissza magukat. És csinálhatnának olyan várakat is, amik a felnőtteket is elbírják. Szerintem sokunkból kitörne a gyerek. Majd egy kis nasizás után szétszóródott a család. A nagyobbak nekivágtak a drótkötél pályának. Jó volt látni, hogy a fiam milyen bátor és mennyire ügyes. Hihetetlenül büszke voltam rá. A többiek kihasználták közben a környezet adta lehetőségeket és szépséget. Mert a láblógatás is jó program. Főleg a tóban. Meg a Vizi biciklizés. No de nem csak a gyerekek találták fel magukat ám. Falat mászni, drótkötélen átcsúszni a tó felett. Hát bizony belőlem is kitört a gyerek. És milyen jó érzés volt ez.
Szóval a nap végére irtóra elfáradtan és még jobban mosolyogva léptünk ki a kapun. Egyszerűen csak megéltük a napot, annak a teljes szépségében. Mert sokat adott az a nap. Több volt ez, mint egyszerű élmény. Sokkal több és jobb annál. Köszönöm!!
ui: a gyerekek azóta is azt kérdezik, hogy mikor megyünk újra.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Napsütés. Harangvirág.
Csend. Béke.
„Vannak olyan pillanatok az életben, amikor egyszerűen csak minden pont olyan, amilyennek lennie kell. Az ember tökéletes harmóniában van a világgal, és ennél teljesebbnek nem is érezhetné magát.” /Alice Clayton/
A 2018. évi Rendhagyó Randevúk egyik főnyereményeként két csodaszép napot töltöttünk el (júliusban) Gannán, a Bokréta Vendégház Harangvirág apartmanjában.
Már a megérkezéskor tudtam, hogy jó helyen vagyunk. Hála a Harcos családnak a felajánlásért és a kedves és figyelmes vendéglátásért. Nagyon jól éreztük magunkat. Jó levegőn, idilli környezetben minden adott volt a kikapcsolódáshoz, szemlélődéshez, testi-lelki feltöltődéshez. Köszönjük szépen Marcsi és Attila!
Márta Attila és Emese, Litérről
Köszönjük a Little G. Weevil belépőket. A Hangvillában már vártak bennünket a jegyek. Én most voltam először a színházteremben ezért is örültem a lehetőségnek.
A koncerttől bevallom kicsit tartottam, mert a blues nem áll annyira közel a szívemhez. De végül nagyon jól éreztük magunkat. Hangulatos, családias koncert volt. És még ismerős házaspárral is találkoztunk.
Köszönjük szépen: Ildikó, Miki
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Áldott légy, Urunk! Hálát adunk egymásért, kislányunkért, családunkért. Köszönjük, hogy mindkettőnk odatalált Hozzád. Köszönjük az örömöt, a bánatot, a fájdalmat és az irgalmat. Kérjük, adj erőt a türelemhez, az alázathoz, hogy minél jobban tudjunk helyt állni itt a Földön és a Te akaratod szerint élni. Ámen.
Köszönjük ezt az estét, rég volt ilyen áldott, meghitt beszélgetésünk. Jó volt leírni és megbeszélni, hogy mennyi ajándék és kincs van az életünkben.
Drága Istenünk! Köszönjük az időt, amit kirendeltél a közös imádságra. Köszönjük a család egységét. Köszönjük a békességet, amely Belőled táplálkozik, és Belőled ered. E nélkül nincs családi egység. Köszönjük mindkettőnk kapcsolatát Veled. Tudjuk, hogy ez az alap sosem inog meg. Hálát adunk Neked a kegyelemért, hogy szerelmünk és egymás iránti szeretetünk Benned gyökerezik. Köszönjük négy gyermekünket, akiket Tőled kaptunk és Veled nevelhetünk fel. Kegyelmed végtelen. Veled teljesedik ki az életünk. Köszönjük, hogy nem hagysz magunkra minket a kihívások idején, és azért adod azokat, hogy fejlődjünk és a Te képedre formálódjunk az úton, amit te rendeltél ki. Add a szívünkbe azt az alázatot és bölcsességet, hogy mindig meglássuk a Lélek vezetésével a Te utadat, a nekünk szánt keskeny, de Veled bejárható földi utat. Hálát adunk áldásaidért és végtelen szeretetedért. Jézus nevében! Ámen