Beszámolók
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Agapé: Együtt kiteljesedni videó gondolataink: 1. "Az ő boldogsága az én boldogságom elé kerül": erre újra és újra emlékeztjük magunkat, nem egyenes az út felfelé. 2. Gyereknevelés: nekünk nem az eleje, a vége nehéz. Az elején fiatalok voltuk, erősek, segítettek a nagyszülők, és egy kisgyerek sok boldogságot ad a szülőnek. Most viszont az a siker, ha felnőnek, önállóak lesznek és a saját útjukban bontakoznak ki. Mi már "csak" a támogató közeg vagyunk ehhez. Ez érzelmileg nem mindig könnyű. 3. Egymás támogatása: máshogy nem megy, de ez nem egy 50-50% adok-kapok balanszírozás, hanem folyamatos kommunikáció és sok empátia kell hozzá, mert az élethelyzetek változnak, és mi is.
Az Őszi randevú rendezvényen Trill Zsolt, és felesége Szűcs Nelli színészek voltak a vendégek. Magával ragadott bennünket az est varázsa, a szépen feldíszített terem, az előadók, életük története. Nagyon szépen köszönjük Széplaki Borkának, hogy lehetővé tette mindenki számára, hogy fényképet is készíthessünk - e csodás környezetben.
Végre rászántuk magunkat, hogy megnézzük az egy órás videót. Épp előtte beszélgettük, milyen fontos az egymásnak odaszánt idő, hogy igenis be kell írni a naptárba, hogy ne írhassa felül semmi. Ez elég nehéz 3 különböző korú gyerek mellett.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Mi kinyomtattuk és egymás előtt töltöttük ki a kérdéseket. Nagyon nehéz volt a tulajdonságok közül választani, mert olyan sok jó illik egyikünk szerint a másikra és viszont. Nekem az nagyon fontos, hogy a férjem nagyon támogató. Nagyon nehéz hivatásom van, aminek alárendeltem az életem. Ez nehéz a társnak. A férjem azt jelölte meg legfontosabbnak, hogy melegszívű, érzékeny ember vagyok. Őt lenyűgözi, hogy senkit nem hagyok törődés nélkül. Végül azon is elcsodálkoztunk, hogy mindketten bejelöltük egyszerre ugyanazt, a megbízhatót és a hűségeset. És persze rém fontos közös bennünk a jókedv és a humor, a jó kedély.
Tegnap kerítettünk sort egymás jó tulajdonságainak számba vételére! Jó sok tulajdonság közül választhattunk, nem is volt mindig egyszerű végiggondolni, hogy valójában melyik igaz a párunkra! Jó volt megajándékozni egymást az őszinte elismerésünkkel.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Kapva kaptunk az alkalmon és a JollyJoker feladatot választottuk második feladatul. Így tegnap este egy spontán borozós estét csaptunk, beszélgetéssel, vidámsággal. Sikerült megértenem a háromfázisú áramkört is, a férjem nagyon szemléletesen, a sajtokkal és almákkal magyarázta el:)
Most épp a Joker feladatot választottuk. Azaz a lakás karácsonyi feldíszítését. Niki elég kreatív, én pedig igyekszem is megoldani azt, amit ő megálmodik. Legyen az ablakrajzolás, hópelyhek készítése. Persze Star Wars-os is van. A képen épp egy karácsonyi falu asztaldíszt készítettünk éppen. Izgalmas dolog közösen megtalálni az új lakásban a karácsonyi dekoráció helyét.
Egyértelmű volt, hogy a joker feladatot választjuk. Nem is gondolkodtunk sokat. Nagycsaládban fő a jó időbeosztás: két gyerekfuvar között tettünk egy lendületes sétát Nemesvámos havas erdejében a lemenő nap utolsó sugarainál. Ott készült a fotó. Szinte rögtön munka után volt alkalmunk beszélgetni kettesben. Aztán, hogy vacsi is legyen a gyerekeknek, Veszprém felé kanyarodtunk, és megleptük őket pizzával. Köszönjük a "feladatot"!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A férjem régóta tartó betegsége miatt csak reménykedtünk, hogy el tudunk menni egy kirándulásra, de ez sajnos most hosszú ideig nem lehetséges. Az én drága férjem december 17-én stroke-ot kapott a munkahelyén, a gyors ellátásnak köszönhetően másnap már felállt. Viszont kiderült, hogy ezt szívbillentyű-gyulladás okozta. Hat hétig biztos nem jöhet haza, és műteni kell, nem tudjuk, mennyit kell várni, a kimenetele halálos is lehet. Azóta csak sírunk, ő bent, mi kint. Ma reggel sutyiban találkoztunk a mentőbeállónál, és megölelgettük egymást, valószínűleg hosszú időre kell töltekeznünk ebből. Szörnyű ez a reménytelenség, kiszolgáltatottság, elveszettnek érezzük magunkat.
Nagyon megörültem az első feladatnak! Korábban sosem jártam kilátóknál, nem láttam értelmét az egésznek: sok ember, fa tákolmány, sok lépcső és iszonyat szél. Mikor az első gyerekünket vártuk, a szülés előtti napokban behoztuk a lemaradásunkt, a közelben lévő kilátókat mind megmásztam, hátha elindul a kisfiam kifelé. Azóta ő már 8 éves, de a kilátózás megmaradt családi hagyományként. Most az eplényi kilátót vettük célba és közben nosztalgiáztunk.
Kirándultunk az esőben és a ködben, latyakban és sárban. Jót beszélgettünk minden körülmény ellenére. A kilátót, ahova mentünk időközben elbontották, de úgysem láttunk volna semmit a hatalmas a köd miatt. Ilyen a kilátás, a jövőt sűrű homály fedi.
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Szombat délutánra beszéltünk meg társasozást és beszélgetést a barátainkkal. Közben leesett az első hó is, így szánkózással kezdtünk, a falu széli szánkódombon. Utána igazán jólesett meleg teát kortyolni a cserépkályha mellett, és játszani egy kört a Szuper Farmerrel. Univerzális társasjáték, ugyanúgy élvezték a felnőttek, és a 8 éves Johanna is. Külön érdekesség, hogy aznap derült ki, hogy ez az első feladatunk itt a Rendhagyó Randevúkon:)
A társas játékra lányomat és vőlegényét "hívtuk" meg. A téma ez évben tartandó esküvőjük és terveik voltak. Ez alkalommal elbeszélgettünk a kezdetekről párhuzamot vonva a jelenlegi lehetőségekkel. Az alkalom kiváló volt lányom sikeres államvizsgája és diploma védése megünneplésére is.
Mivel pici gyerekünk van, az elmúlt időszakban nem tudtunk társasággal leülni társasozni, amit előtte nagyon szerettünk. Úgy gondoltuk, itt a megfelelő alkalom! Megszerveztük, hogy a kicsire nagymama vigyázzon, mi pedig egy kedves házaspárral leültünk végre játszani; mondanom sem kell, hogy nagyon jól éreztük magunkat, még pizzát is rendeltünk. Köszönjük a feladatot!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
Jó volt kicsit megállni egy szerda este. Leülni, elcsendesedni, végig gondolni, hogy mennyi mindenért vagyunk és lehetünk hálásak. Megköszönni az Úr Jézusnak azokat az ajándékokat, amiket látunk, s azokat is, amiket nem...
Fényképek is előkerültek a közös indulástól kezdve. Jó volt újragondolni a megtett 27 évet. Örömök, feladatok, kihívások... Házasságkötéskor kapott gyertyánk mellett adtunk hálát a kapott kegyelmekért.
Igen. Az egymásért való imádság nagyon fontos! Őrösíti a kapcsolatunkat, és erősíti hitünket. Ma Szt. Balázs napja van. Ilyen, és hasonló ünnepeken mindig az jut eszembe, bárcsak akkora Istenhitünk lenne, hogy akár meg is tudjuk gyógyítani családtagjainkat. De sajnos ekkora nekem nincs. De akkora azért van, hogy higgyünk az ima erejében. Ezért fontos az ima, nem csak a feladat kedvéért!
Ezen az oldalon a korábbi években házaspárok által beküldött, nyilvános megtekintésre engedélyezett beszámolókból szemezgetünk.
A feladatnak nagyon örültünk. Kimondottan ösztönző volt. A lakásnak több sarkalatos gócpontja is van….(a rendrakást illetően) Így aztán kiválasztottunk egyet, a dolgozót. Mivel az első feladattal elhúztuk az időt, kénytelenek voltunk a megkapott feladatot másnap, azaz vasárnap végezni. Ilyenkor nem szoktunk dolgozni’, de ez a feladat kivételt képezett. Kimondottan jó volt együtt pakolni és türelmesen figyelni egymásra. Végül közös döntések után mindennek találtunk helyet és kialakult a rend. Ami nagyon jó érzés volt, az az, hogy 13 hónapos kislányunk is részt vett a feladatban, hol hátráltatva, hol segítve azt. Így nem tűnt olyan lehetetlennek a véghezvitel. Mindig megmosolyogtatott bennünket valamivel. Szóval, köszönjük a lehetőséget!
Általában véve utálok rendet rakni, sajnálom rá az időt, a társam előbb nekiáll. De alapvetően a beteges pedantéria vádját egyikünkre lehet a legnagyobb rosszindulattal sem rásütni, és akkor óvatosan fogalmaztam. Aztán egy jó pár dologról más a véleményünk (mit dobjunk ki, mit hova rakjunk), úgyhogy a rendrakás nálunk nem szokott egy gyakori és békés egyetértésben zajló dolog lenni. Ez a mostani (a konyhapult egy részét tettük rendbe, ahol én rekordidő alatt képes vagyok káoszt csinálni) ahhoz képest eléggé összeszedetten és csendesen ment végbe. Általában úgy megy a rendrakás, hogy egyikünk kezébe vesz egy dolgot, amiről a másiknak egész biztosan merőben más elképzelései vannak. Most valahogy mindennek megvolt a maga helye. Amit egyikünk megfogott, azt a másik már hagyta, és ő egy újabb tárgyat fogott meg. Gyorsabb és hatékonyabb volt így, mint ahogy egyébként lenni szokott.
"Apa a porszívó-bajnok" :) ez megállapításra került végérvényesen. Szeret és örömmel porszívózik, sőt észreveszi, amikor szükség van rá. Anya elpakolta a nappali összes teregetni valóját és belevetette magát a főzésbe. A konyha mégis tiszta estére! Jó feladat volt! Jöhet a családi filmnézés a nappaliban:)