Az első feladat nagyon kedves volt számunkra. Amíg a gyerekek kisebbek voltak igazi hosszú túrákra is vállalkoztunk. Most, hogy nagyobbak és több a tanulnivaló, maradtak a séták általában kettesben. Minden vasárnap délután és ha a családi program engedi szombaton is nagyot sétálunk otthról indulva a Séd mentén. Milyen szerencsések is vagyunk, hogy ilyen szép helyen lakunk! Ezúttal újból egy kicsit távolabbi helyszínt választottunk. Születésnapomat ünnepelvén a déli partra utaztunk és egy kettesben eltöltött ebéb után nagyot sétáltunk a vízparton és gyönyörködtünk az északi part szépségében. Mint mindig, most is testileg-lelkileg feltöltődve érkeztünk haza a gyerekekhez.

A közös kirándulás, túrázás helyett mi egy régen elfeledett logikai társas játékkal, a "Négy a nyerő"-vel játszottunk. A játékszabályt mindketten ismertük, de a játék mégis az újdonság erejével hatott. Nagyon tetszett a feladat, hisz már évek óta nem "társasoztunk" kettesben. Olyanok voltunk, mint a gyerekek, izgatottan vártuk, ki lesz a nyerő. Közben jókat nevettünk, még az idő múlásáról is megfeledkeztünk. Elhatároztuk, hogy megteszünk mindent annak érdekében, hogy legalább havonta találjunk egy hétvégét, hogy újra leüljünk kettesben játszani.

Vízkereszt napjára nagyon jó programnak ígérkezett az első feladat teljesítése, ráadásul gyönyörű időt is kaptunk hozzá, így belevágtunk a túrába. Picit megfázósak vagyunk, így egy rövidebb sétát terveztünk a környéken. Zalahalápon lakunk, én az esküvő után költöztem ide (másfél éve házasodtunk), így még nem annyira ismertem a környéket, úgyhogy nem mentünk messzire, megnéztük, mi van a Haláp-hegy túloldalán. Másfél órás séta volt, gyönyörű tájakkal. Mivel az útvonal majdnem pontosan kör alakú volt, nem fordultunk meg sehol, én néha nem igazán tudtam, hogy most vajon a hegynek melyik részén járunk. Végül gond nélkül hazaértünk, és szép élményekkel gazdagodtunk.